… régi interjú, új találkozás…
MOTTÓ:
„Nevess sokat. Hívj föl, ha bármi kell.
Szia. Ölel barátod, Dániel.”
Varró Dániel az egyik legsikeresebb kortárs költő, műfordító.
Számos könyv szerzője: Bögre azúr, Túl a Maszat-hegyen, Szívdesszert, Kerge ABC, Akinek a lába hatos, Akinek a foga kijött … – hogy csak a legismertebbeket említsem.
Polgári foglalkozása nincs.
…legfőképpen boldog édesapának vallja magát: fiai 3 és 1 évesek.
„… A rímekre, ritmusokra könnyen rátalál, olyan biztonsággal, hogy azt gondolnánk, nem is kereste őket … Verslábaikat a szavak kényesen kinyújtóztatják, tükörképet játszanak, vagy visszhangot, s ezeregy más játékot eszelhetnek itt ki…” – olvashatjuk a Bögre azúr füljegyzetében.
„De az egész mégis csak saját főzet.”
36 évesen egy szelíd, kedves, zavarban lévő kamaszt juttat az ember eszébe.
17 éves korában már publikált.
Az ELTE BTK magyar–angol szakán végzett 1996-ban. A JAK műfordító füzetek szerkesztője, a Szépírók Társaságának tagja és számos díj tulajdonosa:
Bródy Sándor-díj
NKA-ösztöndíj
2000. Az Országos Színházi Találkozó különdíja
2000. Új Magyar Hangjátékdíj
2002. Petőfi-díj
2002. Móricz ösztöndíj
2003. Bárka-díj
2004. Az év gyermekkönyve-díj
2004. Gundel Művészeti-díj
2004. Fitz József-könyvdíj
2005. József Attila-díj
2007. Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt
2009. Computer Spieler-díj
2010-ben érettségi tétel lett.
Varró Dániellel a beszélgetés három éve történt.
Aktualitásából mit sem veszített azonban, s legfőképp azért került elő a kincseket féltve őrző fiókból, mert 2013. október 22-én egy fergeteges költői esten volt városunk vendége, a pécsi Művészetek és Irodalom Házában.
Hogyan és miért kezdtél verset írni?
Van egy nővérem, ő írt verseket. Testvérféltékenységből, irigységből kezdtem írni 12 évesen. Ekkor tanultuk a Toldit, nekem nagyon megtetszett, így ennek a mintájára megírtam a Nyuszika, Nyuszika szerelme, Nyuszika estéje című eposztrilógiát. Én is felező tizenkettesben próbáltam a versformát tartani.
Szeretsz játszani a rímekkel, jól értesz a nyelvi játékokhoz, ez minden írásodból kiderül. Időnként azt éli át az ember verseidet olvasva, mintha szeretettel kuncognál rajtunk, olvasóidon. Máskor, mintha magadat mosolyognád meg, majd velünk együtt nevetsz!
Kétségtelen, hogy szeretem a nyelvi játékokat, de arról szó sincs, hogy az olvasót kinevetem. Lehet, hogy néhol egy kis fricskázást veszel észre, de ez azért van, mert szeretek olyasmit olvasni is, aminek van humora, iróniája, öniróniája. Ami kívülről láttat dolgokat. Szívesen írok is ilyet.
Élvezettel, könnyedén írsz: egyik rím rátalál a másikra, adja magát, vagy előfordul, hogy ez gondot okoz?
Nagyon szeretem ezt csinálni. Szoktam csiszolgatni rajta. Nem mondom, hogy mindegyik kipattan azonnal. Használom a Verstár CD-t is, ami nagyon érdekes: beírok egy szót és látom, hogy ugyanazt például Petőfi vagy Tompa hogy használta. Nagyon örülök akkor is, ha valakitől olyan kifejezéseket hallok, amiket még nem használtam. Rögtön lecsapok rájuk. Ez nagyon izgalmas!
Volt-e olyan tanárod, aki komoly hatást gyakorolt rád? Az irodalmi berkekben volt-e, akinek a hatása maradandó az életedben?
Igazából nagyon sokan. Általános iskolában nagyon jó magyar tanárom volt: Gaszner Tibor. Ő sokat bíztatott. Aztán a középiskolában Géher István. Ő nemcsak dicsért, hanem nagyon kritikus volt. Rámutatott a hibákra és segített fejlődni. Igen. Ő nagyon-nagyon sokat segített, a legtöbbet neki köszönhetek. … és hát nyilván költők is nagy hatással voltak rám: Parti Nagy Lajos például, akit nagyon szeretek.
Előfordul, hogy klasszikusokat hívsz vendégségbe: Balassitól Kosztolányiig, nehéz lenne felsorolni mindannyiukat…, vagy a mai költők: Géher Istvántól Térey Jánosig. A Boci-versek hogy és miért születtek? Ez is csak játék, úgynevezett nyelv-zsonglőrködés, vagy figyelemfelkeltő szándék van mögötte: szeretnéd, ha újra felfedeznénk, vagy felfedeznénk őket?
Jó megfogalmazás tényleg, hogy vendégség. Én nagyon nem szeretem azt, hogy a költőket ma túlságosan nagy tisztelet övezi. Minta elérhetetlenek, megérthetetlenek, távollévők, kívülállók lennének! Így aztán, mivel ilyen túlontúl előkelőnek tekintik őket, nem is tudják kellően élvezni, vagy szeretni verseiket. Az iskolában így tanították. Na és a versek elemzésével is sokat rontottak a dolgon. Az én célom, hogy ilyen paródia-szerűséggel kicsit barátságosabbá tegyem az e körüli dolgokat. Hogy megmutassam, nagyon sok játék van benne, sok lehetőség, meg humor. Tehát egyáltalán nem kell félni a versektől! A legnagyobb klasszikusok: például Petőfi az egyik legjobb humorú költő volt, ez a „Helység kalapácsa” minden sorából látszik. Vannak emberek, akik szeretik megmondani, hogy milyen egy jó vers: szerintük van egy rejtély és van hozzá egy kulcs… Szerintem ezt szabadságban kell kezelni! Az mondják: ki kell találni egy saját hangot és azt végigvinni, pedig én szeretek lubickolni a sokféleségben!
Sosem gondoltál arra, hogy taníts? Azért is, hogy átadd: olyan jó örülni egy versnek és szabadon gondolkodni róla…?
Érdekelt a kérdés. Középiskolás koromban gondoltam is rá, szép küldetésnek tartom. Ugyanakkor nem lett volna nekem való. Az irodalom művelése felé, az írás-fordítás felé kanyarodtam, így aztán nem lettem tanár.
Saját ötlet alapján döntöd el, hogy mit fordítasz, vagy felkérést kapsz és azután döntesz?
Is-is. Gyakrabban felkérés alapján. Itt általában a színházak gondolják ki, hogy mit. Van olyan is, ami nekem szívügyem, amit nagyon szeretnék.
Például?
Az angol költészetben sokkal nagyobb hagyománya van a viccesebb verseknek, a nonszensz, a badar verseknek. Ez egy tipikus angol dolog. Az ilyet nagyon szeretem, ezekből sokat fordítok.
További terveid?
Boci-versek még most is születnek, lesz belőlük egy külön kötet. No meg az angol nonszenszek. Tehát vannak ilyen futó dolgok.
Azt nyilván tudod, kinek szántad az írásaidat, de azt tudod-e, hogy kik olvassák leginkább?
Hát, nem tudom…. Kisgyerekek, ahogy így visszajött, meg talán még középiskolások.
A felnőttek is szívesen olvasnak Varró Danit, legalább olyan arányban, mint az említett két korosztály…
*
Ez abszolút mérhető volt az október 22-i költői esten! A főként felnőttekből álló népes közönség, várakozással hallgatta a felolvasást. A Szívdesszert „romantikus” szerelmes versei mellett olyan kincseket is hallhattunk a leghitelesebb tolmácsolásban, amelyek eddig nem jelentek meg kötetben: a Boci-versek világirodalmi és magyar változatait (Villon, Shakespeare, Puskin, Illyés Gyula hangján). Megismerkedhettünk a még sosem hallott Nyuszika trilógia 12 évesen írt első oldalaival, a Vakond és az évszakok avatott fordításával és két különleges eposszal: A Szomjas Troll-lal és a Cipőben halj meg-gel. ( Ez utóbbi cím még változhat, bár e sajátságos humort jól értő hallgatóság szerint kár volna változtatni rajta…)
Az est dedikálással és személyes beszélgetésekkel zárult, de egyikünkben sem ért véget…
„… S a dicséret téged is illet, ó
Hosszú türelmű közönség,
Ki mindezt végigüléd,
S nem zavarád meg sem zacskózörögéssel,
Sem jóízű álomnak sipoló szuszogásaival…”
(V. D.: Petőfi stílusában)
Szóljon hozzá!