A Telehor, a vizuális kultúra nemzetközi folyóiratának 1936-ban kiadott különszáma Moholy-Nagy László munkásságával és médiaelméletével foglalkozott. Ez a huszadik századi művészettörténet egyik legérdekesebb, legértékesebb magyar vonatkozású dokumentuma. A Brno-ban, hetvenhét évvel ezelőtt kiadott, ma már ritkaságszámba menő kiadvány reprint változatban idén újból megjelent.
November 30-án a Pécsi Galéria m21 termében tartották azt a könyvbemutatót, ahol a közönség nem csak megtekinthette és megvásárolhatta a kiadványt, hanem rengeteg érdekes információt tudhatott meg róla. A könyvbemutatón tartott kerekasztal-beszélgetésen Dr. Passuth Krisztina művészettörténész, Dr. Beke László művészettörténész, Szeredi Merse Pál PhD kutató (ELTE), Dr. Klemens Gruber egyetemi tanár (Bécs), mondták el gondolataikat Moholy-Nagy László tevékenységéről, munkásságáról, valamint az eredeti és a reprint kiadás létrejöttéről.
A reprint kiadás címlapja
Moholy-Nagy László (1895-1946) a közép-európai avantgarde művészek egyike. 1919-ig Budapesten, majd Bécsben és Berlinben tevékenykedett. 1923-28-ig a Weimarban majd Dessauban működő, Walther Gropius által vezetett Bauhaushoz csatlakozott, olyan művészek mellé, mint Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Oskar Schlemmer. Nevéhez fűződik a Bauhaus-tipográfia megtervezése, a Bauhaus-könyvek sorozat megszerkesztése. Absztrakt festményeket, fényképeket, fotogramokat, „fotoplasztikokat” alkotott, elkészült A nagyváros dinamikája c. filmszcenáriója, megjelent a Bauhaus-sorozatban két önálló könyve: a Festészet, fényképészet, film és Az anyagtól az építészetig címmel. Weimar után rövid időre visszatért Berlinbe, ahol fotográfiai, tipográfiai és reklámgrafikai munkákat vállalt, színházi díszleteket tervezett és fény-alakítási problémákkal foglalkozott. 1930-ban a fény-alakítási problémák mintegy megoldásaként alkotta meg Párizsban a fény-tér-modulátort, amely egy kinetikus plasztika, fém és műanyag szobor, a rávetülő fény a környező falakon színes fényjátékot teremt – a pécsi könyvbemutatón ezt idézték meg a terem falaira vetített fény-árnyék játékokkal. Mindeközben számos publikációja jelent meg, főként a fényképészet témakörében Amszterdamban, Kolozsváron, Budapesten, valamint Brnoban – a František Kalivoda által szerkesztett Telehor folyóiratban. A nácik térnyerésekor 1934-ben Hollandiába, majd onnan 1935-ben Londonba költözött. 1939-ben Chicagoba ment, ahol az időközben a tengerentúlra áttelepült Bauhaus iskola, új nevén „New Bauhaus” vezetője lett. Még ugyanebben az évben megalapította a School of Design intézetet, mely Institute of Design néven 1944-ben főiskolai rangra emelkedett. Az intézményt két évvel később bekövetkezett haláláig vezette.
A zürichi Lars Müller kiadó gondozásában idén nyáron elkészült reprint kiadású, az 1930-as években ultramodernnek számító spirálkötésű, négy nyelven megjelent Telehor különszám mellett egy többnyelvű kommentárfüzet is napvilágot látott. Az eredeti kiadvány nyelvei: francia – hiszen Franciaország és Párizs volt abban az időben a képzőművészeti élet jelentős központja; angol – mint a jövő, az Egyesült Államok nyelve és mivel Moholy-Nagy Londonban dolgozott; cseh – hiszen itt jelent meg a kiadvány; valamint politikai üzenet-jelleggel utolsóként a sorban: német. A bemutatón elhangzott, hogy a kiadványból azokban az országokban, ahol totalitárius rendszerek kerültek hatalomra, egyetlen példány sem lelhető fel napjainkban – így Ausztria egyik könyvtárában sem található meg a mű. A reprint kiadás további négy nyelven férhető hozzá, napjaink szempontjait, világtrendjeit figyelembe véve: spanyolul, mandarin-kínaiul, oroszul, valamint a szerzőre való tekintettel magyarul. A reprint kiadás célja, hogy a mai kor embere megismerhesse Moholy-Nagy László korát messze megelőző gondolatait a művészetről, a médiáról és a benne rejlő lehetőségekről. A telehor görög kifejezés, ami távolbalátást, vagyis televíziót jelent, ami éppen az 1930-as évektől indult hatalmas fejlődésnek.
A kerekasztal-beszélgetést követően Böröcz András, New Yorkban élő képzőművész performanszát tekinthette meg a közönség A csirke mindig csirke marad címmel, mely Moholy-Nagy László A tyúk mindig tyúk marad című filmforgatókönyve nyomán készült. Moholy-Nagy írását Kurt Schwitters 1928-ban keletkezett Auguste Bolte című művének egy motívuma képezi, mely a Telehor című lapban (1936, 1-2 sz.) jelent meg először.
Hozzászólások