Kistehén
A különféle névváltozatok alatt tevékenykedő Kistehén együttes véleményem szerint az alternatív rocknak nevezett műfajon belül valósít meg egyfajta trash stílust. Nonszensz szövegek, nem túl magas fokú zenei kidolgozottság, sok ismétlődés jellemzi a munkáikat. Nemrégiben kezdett el terjedni egy új számuknak a klipje, ami szerintem magasabb minőséget képvisel a korábbiakhoz képest, leginkább a költőként, íróként elismert Erdős Virág által írott szöveg miatt.
Az Ezt is elviszem magammal egy, az országtól burkoltan elköszönő dal. Erőssége, hogy érzelgősség, fennköltség nélkül, inkább ironikus hangvételben íródott, úgy, hogy maga az emigráció nem is fogalmazódik meg benne egészen pontosan. A figyelem inkább azokra a hazai motívumokra irányul, amelyeket konkrét vagy átvitt értelemben, emlékekként magával visz a dal megszólalója külföldre. Így sok nosztalgikus holmit lehet találni a kofferben: elviszem Kenesétől / Keszthelyig a Balcsit, amellett kimondottan magyar jellegzetességeket, de olyanokat is, amelyek már a multikulturális világra utalnak: viszek egy búval bevetett földet / viszem a pirosat a / fehéret a zöldet (…) viszem a csokoládé- / barna bőrű szeretőm.
Erdős Virág
Az elérzékenyüléstől az menti meg a dalt és a súlyát is az adja meg igazán, hogy a vége felé erősödik a társadalomkritikus hang, és olyan dolgokat emel be, amelyek után nehéz visszavágyódni: viszek egy kívül-belül / lakhatatlan tájat (…) viszek egy csúnyán / beszopott mesét / viszem a legesleges- / legutolsó esélyt. Az utolsó versszakba kerültek be a magyar történelem ismétlődő traumái: ki tudja, lesz-e / búcsúzni időm / viszem a Duna-parton / levetetett cipőm (…) aki ma büntet / az holnap lövet / viszek egy mindig újra / fel-feldobott követ. Az utolsó sor szellemesen idézi meg Adytól A föl-földobott kő című verset, ami hasonlóan a külföldre távozás − itthon maradás dilemmájával foglalkozik. A mű minden érv ellenére a hazatérés mellé teszi le a voksát, aminek a metaforája a visszahulló kő. Az Ezt is elviszem így a honvágy Adytól kölcsönzött szóképével zárul.
Van olyan felmérés, amely szerint idén rekordot döntött a külföldön hosszabb időt eltölteni vágyó magyarok száma. Az az érzésem, hogy az Ezt is elviszem készítőinek sikerült összehoznia egy olyan alter-rock számot, ami megcsípte a közhangulatot, főleg egy nemzedék életérzését. Kicsit hasonlóan, mint ahogy például a Kispál és a Borz tette a közelmúltban, vagy még régebben az Európa Kiadó. Persze azt nem lehet tudni, hogy a közönség is így gondolja-e ezt, és népszerűvé válik az Ezt is elviszem magammal, de az én szememben ezzel a számmal kiemelkedett a Kistehén az alternatív zenei közegből.
Az eredeti dalszöveg megtalálható a Mozgó Világban.
A képek a prae.hu és a doily.hu oldalakról származnak.
Hozzászólások