Néhány évtizede minden tudományos-fantasztikus regényben az űrutazók, a távoli világok lakói egyszerűen megoldották a táplálkozást: bekaptak néhány tablettát és kész. Akkor még úgy gondoltuk, (abban reménykedtünk?), hogy egyszer majd ez a sors vár ránk is, egyszerű földiekre. Szerencsére nem így alakult. A tudománytól várták a mindent tartalmazó tabletta kifejlesztését, de éppen a tudomány bizonyította be ennek haszontalanságát és lehetetlenségét. Azt is felismertük, hogy nemcsak az elfogyasztott tápanyagok mennyisége és sokfélesége számít, hanem a tálalás is, az étkezést kísérő esztétikai élmény. Nem véletlen, hogy a majdani marsutazók étrendjét is úgy tervezik, hogy a Marson majd tányérből ehessenek vidám színösszeállítású különlegességeket.
A mai, esetenként még csak kísérleti megoldásokban létező csúcstechnika a konyha és az ebédlő sok eszközét viszont alaposan megváltoztatta. Kísérleti házakban sikeresen működik az intelligens hűtőszekrény, amely a tej, a vaj, a zöldségek vagy bármi más élelmiszer fogyását észlelve a házi számítógépen keresztül önállóan megrendeli az üzletből az utánpótlást. Egy másik megoldásnál kis videokamera van a hűtőszekrényben. Mobiltelefonon felhívható és képe megjeleníthető a telefon kijelzőjén, így távolról, ajtónyitás nélkül kukkanthatunk be a polcokra, és megnézhetjük, vajon van-e elég tej otthon! Konyhaasztalba is lehet számítógépet építeni, ez tárolhatja például a recepgyűjteményt. Néhány további fantasztikum a többi helyiségből: a fürdőszobatükör hajmosásra tesz javaslatot, ehhez sampont is választ; a vízcsap nemcsak a hőmérsékletet, hanem a víz kémhatását (pH értékét) is beállítja. Az intelligens ruhásszekrény a betáplált időjárási előrejelzést figyelembe véve öltözködési tanácsokat ad, a vécécsésze pedig a hátunk mögött azonnal értesíti a háziorvost, ha gyanús jelre bukkan a vizelet kémiai és biológiai elemzése során.
Bizonyára mindenki járt már úgy vendégségben, hogy figyelmetlen volt a házigazda, nem töltött a kiürült poharakba. Észre sem vette, eszébe sem jutott. Hasonló eset még vendéglőben is előfordul, figyelmetlen pincérrel is sűrűn lehet találkozni. A modern technika megoldást kínál erre a problémára is. Japán elektronikai cég rádióadóval felszerelt poharakat épített. A pohár talpába beépített adó folyamatosan hírt ad a személyzetnek arról, hogy meddig van tele a pohár. Az adás egészen nagy, a mobiltelefonokéhoz közel eső frekvencián zajlik, így még véletlenül sem zavarhatja meg a beépített szívritmusszabályozókat. A pohár üres vagy telt voltának nyomon követéséhez kondenzátorrá alakították a poharat. Belülről vékony, az elektromosságot jól vezető bevonattal látták el úgy, hogy alul egy csíkban hiányzik ez a vezető réteg, tehát a fémfelületek nem érintkeznek egymással. A két fémfelület alkotja a kondenzátor fegyverzetét, a levegő vagy a pohár folyadéktartalma pedig a szigetelő. A jó kondenzátorban a fémlemezek párhuzamosak egymással és kicsi a köztük levő távolság. A poharaknál ez nem teljesül, de nem is jó kondenzátor építése a cél. Nem elektromos töltések átmeneti tárolására akarjuk használni a borral teli poharat. Elég annyit észlelni, hogy megváltozott a kondenzátor kapacitása. A kapacitás pedig megváltozik, ahogy a bor- vagy konyak-szigetelés helyét a levegő veszi át. (Természetesen sima vízzel is működik a rendszer.) Minden rádiós pohárnak egyedi azonosító jele is van, így a figyelő személyzet azonnal tudja, hogy melyik asztalról és melyik pohár jelzett. A figyelés ebben a drága csúcstechnikai rendszerben is elengedhetetlen, hiszen észlelni kell a rádióhullámokkal érkező adatokat figyelő, gyűjtő, kiértékelő számítógép jelzését. Persze van egyszerűbb megoldás is. Az asztalok között sétálva figyelemmel lehet kísérni a pohárról visszaverődött fényhullámokat, vagyis a pohárra vetett egyetlen pillantással megállapíthatja a pincér, kell-e már töltenie a pohárba. Visszajutottunk a kiindulópontra: ha figyelmes a pincér, akkor nem kell csúcstechnika. Ha van csúcstechnika és figyelmetlen a pincér, akkor magunk leszünk kénytelenek tölteni a csudapohárba.
Az új rendszert ismertető cikkben szakértőt is megkérdeztek, nehogy már az olvasó első felindulásában marhaságnak, jó esetben költséges játéknak minősítse az egészet. Egy amerikai egyetem vendéglátóipari szakértője szerint „szoros összefüggés mutatható ki a kiszolgálás színvonala és a vendégek elégedettsége között”. Gondolták volna?
A rádiós poharakkal terített asztalon a többi tárgynak is illene a csúcstechnikát képviselnie. Mit szólnának például egy robot-virághoz? Kívánságuk teljesíthető. Cynthia L. Breazel, az igen rangos, amerikai Massachusettsi Műegyetem munkatársa olyan robotokat fejleszt, amelyek nemcsak mozgással, hanem „érzelmekkel” is reagálnak a külvilág ingereire. Humanoid robotjai változtatják arckifejezésüket, egyaránt tudnak mosolyogni vagy összevont szemöldökkel szigorúan nézni. Megvonják a vállukat, ringatják a csípőjüket. Az arc mögött 32 kis motor gondoskodik a mozgásokról, így még az is megoldható, hogy az ajakmozgás nagyjából szinkronban legyen a magnóról vagy beszédszintetizátorról felhangzó szavakkal. Ennek a fejlesztőmunkának az egyik terméke az a robot-virág, amely a hozzá közeledő emberi kéz melegét megérezve szirmait lengeti, levelei pedig kifényesednek, világítanak.
Virágokból is lehet kondenzátort építeni, a megoldást brit szabadalom védi. Mi a teendő, ha lakásában estefelé világosságot szeretne? A választ megadja a 2202842 számú brit szabadalom: a villanyt úgy kapcsolhatja fel vagy le, hogy megérint egy cserepes növényt. Íme a zöld kapcsoló készítésének receptje: a lámpa tartórúdját dugjuk be a növény mellé a nedves talajba. A rúd legyen szigetelő anyagból és szigeteljük el a lámpa többi részétől. Az üreges rúd belsejét borítsuk be vékony fémfóliával. A külső rész a nedves földdel érintkezve nedves lesz, ez a kondenzátor egyik lemeze. A másik lemez, a belső száraz fólia, a rúd szigetel a kondenzátor két lemeze között. A kondenzátort kössük a lámpát szabályozó kapcsoló áramkörre, az áramkört úgy kell beállítani, hogy a kapacitás megváltozása kapcsolja ki és be a lámpát. A virágcserép szigetelő alapon áll, így ha valaki megérinti a növény leveleit, akkor ezzel a növényt, illetve a kondenzátor egyik lemezét földeli, megváltozik a kapacitás, működésbe lép a kapcsoló. Az új kapcsoláshoz csak újra meg kell érinteni a növényt. A növénnyel működő kapcsolóeszköz kitűnő segédeszköz hölgyek elcsábításához. Jucika felkiált: de szép növényei vannak, Jenő! Megsimogatja a fikusz levelét, s máris sötétbe borult a szoba, bekövetkezett a remélhetően jótékony hatású csoda.
Szóljon hozzá!