Az igazi Nobel-díjak odaítélésével egyidőben az Ig Nobel-díjakat már át is adták október elején Bostonban a Harvard Egyetemen. A díj lényegét jól jellemzi, hogy kiket várnak támogatóként soraikba. Azokra számítanak, akik nyilvánosan is bevallják, hogy kedvelik a tudományt és van humorérzékük. A közvélemény a tudományt és a tudósokat sajnos unalmas, bonyolult, rémisztő, undorító jelenségnek/figurának tartja – írják a díj honlapján. Ha az olvasó már eljutott az Ig Nobel-díjig, akkor jól tudja, hogy ez a vélekedés téves és veszélyes. E téves álláspont ellen, a tudomány mellett kíván fellépni az Annals of Improbable Research (AIR) folyóirat által szervezett mozgalom.
Az Ig Nobel díjazottai olyan eredményeket értek el, amelyeken először nevetünk, de később gondolkodóba esünk. A díj elnyerése egyértelműen megtiszteltetés, a nyertesek is annak tekintik, többségük szívesen vesz részt az átadási ceremónián. A díjjal a szokatlanra irányítják a figyelmet, a képzelőerőt ismerik el, és mindezt azzal a céllal, hogy felkeltsék az emberekben az érdeklődést a tudomány iránt. Vigyáznak arra, hogy a tréfás díjjal véletlenül se okozzanak kárt a díjazottnak. Ha ennek a veszélye mégis felmerülne, akkor a díjat inkább másnak ítélik oda.
A díjra bárki jelölhető, az előterjesztő önmagát is jelölheti. Eddig egyetlen esetben nyert önjelölt. A jelöléseket bizalmasan kezelik, a díjat odaítélő testület (Board of Governors) „büszke a hozzá nem értésére, különösen arra az igazolt képességére, hogy minden, a jelölés idejére, helyére, a jelölő személyre vonatkozó feljegyzést el tud veszíteni.” A jelöléseket a marca@chem2.harvard.edu címre várják. Ez Marc Abrahamsnak, az AIR szerkesztőjének, az Ig Nobel mozgalom motorjának a címe.
A győzteseket a Board of Governors választja ki. A testület tagjai közt van több Nobel-díjas, továbbá tudományos szakírók, sportolók, köztisztviselők és néhány más többé-kevésbé kiemelkedő személyiség. A hagyományoknak megfelelően, a kiegyensúlyozottság érdekében a végső döntéshozatal napján egy véletlenszerűen kiválasztott utcai járókelőt is felkérnek a részvételre. A testület ekkor megvizsgálja, hogy a döntőbe jutott jelölt valóban létezik-e és tényleg elvégezte-e a jelölésben leírt munkát.
Idén is 10 díjat ítéltek oda. A legismertebb díjazott a néhai Edward A. Murphy Jr., akit törvényeiről ismerünk. Murphy, G. Nichols és J. P. Stapp fogalmazta meg 1949-ben Murphy törvényét: „ha valamit többféle módon lehet megcsinálni, és az egyik megoldás katasztrófához vezet, akkor valaki ezt fogja megvalósítani”, ugyanez közismertebb, szállóigévé vált változatában: „ami elromolhat, el is romlik”. A törvény a mérnöki munkásság alapelve, ezért a mérnöki Ig Nobel-díjjal ismerték el.
Az idei fizikai díj nem olyan közérdekű problémát oldott meg, mint a tavalyi. A tavaly díjazott német kutató a sörhab magasságának időbeli változását elemezte különböző márkájú söröknél. Idén ausztrálok nyertek. Megmérték, hogy mekkora erővel lehet különböző anyagú padlókon a birkákat a nyírás helyére vonszolni. Az Applied Ergomomics szaklapban közölt tanulmány bevezetőjében feltárul a problémaválasztás indoka: a birkanyírók körében jóval több a munkahelyi baleset, mint más szakmákban. Egy főre és munkaidő-órára számítva a birkanyírók hatszor annyi sérülést szenvednek el, mint az ipari átlag. Rándulások, ficamok, törések, gerincbántalmak kínozzák a nyírókat, ezek kezelése 70-140%-kal költségesebb az egyéb munkahelyi balesetek következményeinek gyógyításánál. 6 férfi birkanyíró és 5, egyenként 50-55 kg súlyú birka vett részt a vizsgálatokban. A birkákat 8 hónapos gyapjú borította. Gondosan megtervezték a kísérleti alanyok (emberek és juhok) pihenőidejét is, hogy az eredmények összehasonlíthatók legyenek. Ötféle padlót próbáltak ki (fa, műanyag, acél), változtatták a padló lejtését, megvizsgálták a hosszirányú, a padlólapokkal párhuzamos és a keresztirányú vonszolás erőhatásait is. A további részletek ismertetése helyett álljon itt a végeredmény: a birkavonszolók fizikai igénybevétele szempontjából a fapadló az ideális, ha a vonszolás a padlólapokkal párhuzamosan történik és a padló lejtése 5,6 fok.
A kémiai Ig Nobelt japán egyetemi kutató nyerte el. Ő egy olyan bronzszobrot tanulmányozott Kanazawa városában, amelyet nem kedveltek a galambok. A szerző ügyesen titkosította eredményét, az interneten sem sikerült a részleteket megtudnom. Más is így járhatott, mert az idei Ig Nobel díjakról megjelent cikkekben csak a közlemény néhány szavas indoklását idézik. Ha Yukio Hirose valóban megfejtette a szobor galambokat taszító titkát, akkor ezt bizony jó lenne megtudni. Turisták és galambok által sűrűn látogatott városok polgármesterei biztosan szívesen felhasználnák a megoldást. (Szoborelemzés tavaly is szerepelt a díjazott témák között. Orvosi Ig Nobelt kapott, aki leleplezte az antik szobrászok tévedését: férfi aktjaikon nem a jobb herét ábrázolták nagyobbnak és magasabban állónak, ahogy a valóságban van, hanem éppen fordítva!)
A közgazdasági díjat K. Schwärzler úr és Liechtenstein népe nyerte el, mert lehetővé tették az egész ország bérbevételét céges rendezvényekre, esküvőkre, bar micva és más összejövetelekre. Referenciának internetes címeket adtak meg. Ezek egész egyszerűen szép turisztikai reklámösszeállítások. Kiváló ötlet!
A sajtóban a békedíjat említették leggyakrabban, ebben is hasonlít az Ig az igazi Nobel-díjra. Az idei nyertes az indiai Lal Bihari, akinek három érdemét emelték ki. Először is holttá nyilvánítása ellenére aktív életet folytatott, másodszor élettel teli posztumusz kampányt folytatott a bürokrácia tehetetlensége és kapzsi rokonai ellen. Harmadik érdeme a Holtak Társaságának megalapítása. Biharit 1976-ban nyilvánították holttá a hatóságok, földjét pedig megörökölték rokonai. Két évtizedig folytatott kitartó küzdelme során rájött, hogy több száz sorstársa került az övéhez hasonló helyzetbe, rokonok által megvesztegetett hivatalnokok halottá nyilvánították őket. Bihari végül győzött hazájában, útlevelet is kapott. A díjkiosztóra mégsem mehetett el az Egyesült Államokba, ugyanis nem kapott vízumot. Életéről (életéről és haláláról) film készül.
Az orvosi díj nyertesei kimutatták, hogy a londoni taxisofőrök agya eltér az átlagos emberekétől, a tájékozódásért felelős területek megnagyobbodtak, eközben más részek összezsugorodtak agyukban. Az agy egyes területeinek kiterjedését MRI-vel, mágneses rezonanciás képalkotással vizsgálták. Összefüggést találtak az agy megváltozásának mértéke és a taxizással töltött idő között.
A biológiai díj nyertese elsőként dokumentált vadkacsáknál homoszexuális nekrofíliát.
Az irodalmi díjat egy amerikai kutató nyerte el több, mint 80 tanulmányával. Ezekben fontos kéréseket elemzett: milyen arányban hordják megfordítva a fiatalok a baseball-sapkát, az uszodában mennyivel több úszó választja a medence kevésbé mély részét, a metrón az utasok hány százalékánál van diplomatatáska.
Az interdiszciplináris díjat azok a svéd kutatók kapták, akik megfigyelték, hogy a csirkék és az emberek ízlése hasonló: a csirkéknek is jobban tetszenek a széparcú, jóképű emberek. A betanított csirkék csőrkoppintással reagáltak a fényképekre, a csirkék a kontroll csoport egyetemistákhoz hasonlóan a hosszú hajú, telt ajkú lányokat és a jóképű fiúkat kedvelték.
Szóljon hozzá!