Élet-képek címmel 2014. június 3-án 18 órakor nyílik Sere Anikó szerzőtársunk fotókiállítása Pécsett, a Civil Közösségek Háza Halász Rezső Galériájában. Sere Anikó a Mecseki Fotóklub tagja. A Pécsi Tudományegyetemen szerezte diplomáját földrajz szakon, a világ több tucat országában járt – nyitott szemmel. Mostani, első önálló fotókiállításán Thaiföldre és Kubába kalauzol el bennünket. A kiállítást Mánfai György fotóművész nyitja meg.
Az alkotó így vall önmagáról, az utazás fontosságáról és a fotózásról:
Szeretek utazni, világot látni, és szerencsésnek mondhatom magam, hiszen lehetőségem nyílt megismerni számtalan országot. Mint földrajzos, élvezettel fedeztem fel a természeti látnivalókat, csodáltam az építészeti remekeket, de minden utazás alkalmával ott motoszkált a fejemben a kérdés: vajon milyen az ember, aki benne él, aki a környezetét ilyenné tette, és akit a környezete ilyenné tett?
Bár az eltérő éghajlat, az évezredes történelmi múlt és hagyományok miatt elsőre másnak, újnak, idegennek tűnik minden, ha igazán megnézzük, egyre több hasonlóságot fedezünk fel.
Az emberek mindenütt emberek. Ugyanúgy felkelnek reggel, ugyanúgy teszik a napi dolgaikat, nevetnek és sírnak, mint mi. Csak mindenki a maga saját, egyéni módján. Fotózni azért szeretek, mert az egyedi, megismételhetetlen pillanatokat örökíthetem meg. Mert a képeken másoknak is megmutathatom a világot – a saját szememen keresztül.
Első fotókiállításom június 3-án nyílik a Mecseki Fotóklubban Élet-képek címmel. Ez egy „eklektikus” fotóválogatás. Eklektikus, mert nem egy egységes, a helyes fotózás szabályait (mint például a harmadolás, szimmetria, vagy aszimmetria kérdése, stb.) követő képanyag. A világ két egymástól eltérő országából, Thaiföldről és Kubából származó életképek ezek, ahol sokszor az adott pillanat fontosabb volt, mint a szabályok követése. A világ sokszínű, és ettől olyan szép. Van, aki a rózsát szereti, van, aki a liliomot. Van, aki a kéket és van, aki a pirosat. Ez nehézzé is teszi a válogatást, mert a fotós mindig azt szeretné, ha a szemlélő látná, értené, hogy az adott kép miért született, mi volt a cél, mi volt a fő téma, és a képben más is azt látná meg, amit ő, azt a néha egészen pici részletet, amit megörökítője a legfontosabbnak tartott.
Nem adtam címeket a képeknek, hiszen a cím egyben meg is köti a képzeletet. Minden ember mást vesz észre, mást lát szépnek, mást tart fontosnak… A világ mindenkinek mást és mást jelent. Mindenki a saját szűrőjén keresztül nézi azt, és ez így van jól. Remélem, hogy aki megtekinti a kiállításomat, a saját szemén keresztül is érdekesnek találja majd ezeket az ellesett pillanatokat!
Szóljon hozzá!