Szász Endre torzó
Sajnos olyan széleskörű ismeretanyaggal nem rendelkezem erről a festő és grafikus géniuszról, hogy egy valamiféle bibliográfiát összehozzak. Ugyanakkor bizonyos áttételes kötödéseken keresztül, mégiscsak létezett az a szellemi híd, amely révén Szász Endre is bekapcsolódott életem egy meghatározott szakaszába.
Aktív pályafutásom viszonylag rövid, utolsó szakaszában, a sors szeszélye folytán márkás porcelánok értékesítése is feladataim közé tartozott. Ezek elsősorban a hazai porcelángyárak termékei voltak (Zsolnay, Herendi, Hollóházi, stb.) Természetesen pécsi lévén a Zsolnay porcelán állt a legközelebb hozzám, de ugyanakkor rá kellett jönnöm, hogy más gyárak neves termékeit is jól kell ismernem. Egy szakmai stábbal így kerültem el, életemben először Hollóházára. Új volt számomra a csodálatos zempléni táj, az ott élő emberek és maga a gyár. Meglepő volt a gazdag forma, szín választék, amellyel a gyár igyekezett minél több kereskedelmi partnert magához kötni. Ha minőségben nem is múlta felül más porcelángyárak (Zsolnay, Herendi stb) kínálatát, a hollóházi porcelángyár termékeinek árfekvése, a csodálatos, színes motívumok széles választéka minden téren versenyképesnek bizonyult.
Ott és akkor, a Hollóházi Porcelángyárnál találkoztam először Szász Endre grafikusművész, sajátosan egyedi meglátású matricás porcelán termékcsaládjával. Nagy divat volt ez akkoriban. Szinte minden mennyiséget azonnal értékesíteni lehetett. Körülbelül csak ennyit tudtam Szász Endréről, no meg azokat a pletykákat, mely szerint a művész úr nagyon kedvelte az élet kisebb-nagyobb örömeit, élvezeteit. Minden téren hatalmas volt a teherbírása…
És hogyan került Szász Endre Hollóházára?
Az 1970-es évek második felét és az 1980-as éveket Szász-korszaknak nevezik a gyár történetében. Szász Endre (1926) grafikus és festőművész 1977-ben kapott megbízatást a győri színház 2 db 7×3 méteres táblaképének elkészítésére. A művész munkáját porcelánlapokra kívánta vinni, olyan anyagra, amely örök, nem változtatja meg színét. Száz Endre és a Hollóházi Porcelángyár együttműködéséből nemcsak a győri alkotás született meg, hanem – a szakmai sikeren felbuzdulva – új formai és dekorkísérletek is.
A mester így vall erről:
„A porcelán meglehetősen rázós dolog, hallatlanul érdekes, mint ahogy minden anyag izgalmas. Egy új anyag mindig hoz valamiféle felfogásbeli változást is, mert maga a matéria kivált belőled olyan gondolatot is – s nemcsak technikai megoldást -, ami máskülönben, a szokott anyaggal rejtve maradna. A porcelán, egy rézlap, egy kalapálás, ékszertervezés vagy bármi, olyan dolgokat eredményez, ami aztán visszamegy a képbe. Mindig visszakanyarodok az olajképhez, az a bázis: minden kísérletem végül is ott kulminál. Nekem a porcelán hobbim.
Úgy érzem, itt Hollóházán hasznosabb lehetek, mint ha magamból még nagyobb festőt csinálok kint. Mert én ott megcsináltam magamból akkorát, hogy tökéletesen meg vagyok nyugodva. Nem lehetek olyan rossz, ha a teljes ismeretlenségből indulva ilyen rövid idő alatt ekkora sikert, elismerést aratok, méghozzá tartósan.” (Szász Endre. Az interjút Menyhárt László készítette. Corvina Kiadó 1983., 126 p.)
Végül Hollóháza és Szász Endre „egymásra talált.”
„Ellenben ez óriási lehetőséget ad nekem, bizsergetően jó érzést. Hogy nagyon sok embernek hasznos lehetek, mert ezzel a fizetésük is emelkedik, művészház épül, a falu gazdagodik stb. És a másik dolog. Valahova tartozni kell. Bennem erősen él a vágy egy család után. Hogy eddig nem sikerült egy saját, egészséges családot összehoznom, ennek sok külső és belső oka volt, történelmi szituáció stb. De ez egy nagyobb család. Érzem, hogy ezt a falut szeretem, s a falu is szeret engem. Ez iszonyú jó és megnyugtató érzés.” (Szász Endre. Az interjút Menyhárt László készítette. Corvina Kiadó 1983. 128 p.)
Én már csak az 1980-as évek végén, közvetlenül a „Szász-korszak” befejeződése után láthattam a Hollóházi porcelángyárat.
Akkor még erősen élt a „Szász-szellem”. Az élénk, nyüzsgő gyár élete nagy hatással volt rám. Mindenhol tevékeny munka, szervezett irányítás. A gyár híres volt aktív piackutató tevékenységéről. Ott voltak a főváros belvárosi negyedeiben, de minden jelentős magyar városban is volt mintaboltjuk. Ugyanakkor több európai nagyvárosban is képviseltették magukat.
Nem vitás, hogy a Hollóházi porcelángyár több sikeres terméke közül a Szász Endre kollekció volt a legnépszerűbb, de nem kellett a gyárnak szégyenkeznie a többi, szebbnél-szebb produktuma miatt sem. Igen népszerűek voltak a figurális munkák és a legkényesebb igényeket is kielégítette a díszműáruk változatos minta és színgazdag hatalmas választéka.
Külön kategóriát jelentettek a különböző dekorokkal készülő nagyszerű ét- és különböző célokat szolgáló (mokkás, teás, süteményes stb.) egyéb készletek és ezek kiegészítői (tortatálak, kínálók stb.).
Kiemelten is nagy értéke volt a gyárnak Jurcsák László grafikusművész magas művészi értéket képviselő díszmunkái (vázák, hamutartók, bonbonier stb.). A művész minden egyes alkotásán érződik – legalábbis szerintem – Szász Endre művészeti öröksége.
Arra, hogy a Hollóházi Porcelángyár napjainkban milyen sikereket ér el és hányféle súlyos nehézségekkel küzd, nem tudok választ adni. Én csak egy szép, nosztalgikus emléket szeretettem volna felidézni, egyben tiszteletemet leróni egy nagy magyar művész, Szász Endre emléke előtt.
Hozzászólások