Vég nélküli történetek – 7.

Senkiházy Lajos

Délidő. Sétálóutca. Sokan járnak a belvárosban. Vékony, nyápic termetével teljesen eltörpül a fiatal jól megtermett polgárőr mellett. Ő kezdeményez.

– Dolgozgatunk, dolgozgatunk?

Választ nem kap, de ő tovább haverkodik. Jól tudja, neki itt pár hete nincs keresnivalója. Hiszen jelenlétével elriasztja a turistákat, az idegen vendégeket. Akik azért jönnek, hogy itt jól érezzék magukat, sok pénzt költsenek.

– Látja? Én itt senkit sem bántok. Nem kéregetek, meg semmi egyéb más. Csak sétálok. Mint a többiek.

A polgárőr rátekint, majd tovább ballag.

– Tudja mit, Főnök? Nekem is van egy magával egyidős fiam. De már régóta nem tartjuk a kapcsolatot. Ő ottmaradt a lakásban az asszonnyal. Magának jó, mert fiatal, és van állása.

Én csak egy senkiházi vagyok. Senkiházy Lajos. Így, ipszilonnal.

 

Senkiházy Lajos személyi adatai
Született: 1950-es évek
Nevelkedett: bányász lakótelep
Iskolái: 8 általános + egy vájárképző
Munkahelye: bánya
Családi állapota: csavargó (hajléktalan)
Gyermekei száma: 1 fiú
Kilátásai: 0

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.