Regényes visszaemlékezés…
7. fejezet
Valahol Európában…
Korpolay Gyula bácsiék 1945. tavaszán még bíztak benne, hogy nyugatra menekülésükkel meg tudják úszni a történelemnek ezt a súlyos, megpróbáltatásokkal túltelített időszakát. Lám csak túléltük – igaz súlyos területvesztések árán – az I. Világháborút is. Igaz volt Trianon, Tanácsköztársaság és súlyos gazdasági válság, de alapjában véve a társadalmi-gazdasági struktúrák nem változtak.
Nagyon sokan a józanul gondolkodók közül úgy vélték, hogy ezt a vészkorszakot is türelemmel, szívóssággal túl lehet élni. Természetesen a tényeket tudomásul kell venni: Újjá kell építeni a lerombolt fővárost, több nagyvárost, és ipari objektumokat. Nem elkerülhető egy demokratikus, szabad választás sem, amelyen várható, hogy a balodali pártok előre fognak törni.
Egyébként 1946. november 4-én megtartották a nemzetgyűlési választásokat, a Független Kisgazdapárt nyert nagy fölénnyel, de a Szociáldemokrata Párt, a Magyar Kommunista Párt, és a Nemzeti Parasztpárt is részt vettek a kormány munkájában.
1945. március 31-én súlyos megszégyenítés érte a menekülő magyar csapatokat. Hermann Balck német páncélos tábornok elrendeli, hogy a magyar csapatokat azonnal le kell fegyverezni és a fegyvereket át kell, hogy adják a Wehrmachtnak. Korpolay Gyula százados először megtagadja, hogy szolgálati fegyverét átadja a szemtelenül követelőző fiatal SS altisztnek, de azután – ha nem akar hadbíróság elé állni – mégis csak leadja fegyverét, de nem az altisztnek, hanem a német főparancsnokságnak.
A Mura és Dráva között előrenyomuló szovjet hadsereg elől hátrálva sodródó német és magyar egységekre vagy a biztos halál vagy jobb esetben szovjet hadifogság várt.
De ne szaladjunk annyira előre. Most még csak 1945. év tavaszán vagyunk.
1945 tavaszán, a Harmadik Birodalom, Németország kapitulációjával Európában befejeződött a második világháború. A győztes szövetséges hatalmak, Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok és a Szovjetunió már korábban, 1945 februárjában, Jaltában tárgyalássorozatot kezdtek a háború lezárását követő világpolitikai rendezésekről és ezen a konferencián született döntés arról is, hogy Németországot a legyőzését követően négyhatalmi megszállás alá kell vonni. Ezek amerikai, angol, francia és szovjet megszállási zónák.
Gyula bácsiék menekülő csoportját a Vörös Hadsereg a Dráva völgyében, osztrák területen érte utol.
Mit lehetett tenni? A két rossz közül a kevésbé rosszat választani. Átszökni a Dráva völgy szovjet övezetéből, a Mura völgyébe, amelyet már az angol csapatok foglaltak el.
A sötét éjszaka segítségére sietett a menekülőknek. A kalandos vállalkozást siker koronázta.
Az 1945. április 9-i „Győzelem napja”- t már az angol övezethez tartozó Ossiachi tó parti Bodensdorfban érte meg a Korpolay házaspár.
Korpolay Gyula naplószerű feljegyzése így ír:
„Vége a háború értelmetlen vérontásának, megszűnt az elsötétítés, visszatükröződtek a tóról a kivilágított ablakok fényei!
Másnap már megjelentek az angolok az MP jeepjén, barátságosan. Nem tekintettek bennünket, magyarokat ellenségnek. U.n. „displaced person”-ok (hontalanok) lettünk, de néhány hét múlva mégiscsak a Weissensteini DP-táborba gyűjtöttek össze. Innen, egy magyarokból szervezett „munkás alakulattal” kerültünk Nyugat-Stájerországba, mi a Murau melletti Stadl községhez tartozó Kaltwasseri volt sípanzióba, 1200 méter magasan a hegyekben, az erdő közepén, 10 kilométerre a falutól, a Gurki érsekség erdejében termeltük ki a fát. Na nem dolgoztuk agyon magunkat. Munkaviszonyunk arra volt jó, hogy az akkori ínséges világban, – egész Ausztria a szó szoros értelmében éhezett – mi férfiak megkaphassuk a nehéz testi munkásokat megillető pótélelmi-jegyeket.
Megéltünk, hiszen az erdő ontotta mázsaszám az erdei gyümölcsöket, a gombát s a faluban is jó kapcsolatok jöttek létre, amit a boltokban realizálhattunk.
Itt kerestek meg és fel bennünket Mukiék (Gyula bácsi sógora, Höfler János pécsi bőrgyári igazgató), akiket a végső vihar amerikai megszállás alatti területre, a Salzkammerguti Hallstadtba vetett, ahonnan azután 1945. késő őszén áttelepülhettek hozzánk. Az 1945-ös év telét így együtt tölthette a család és a baráti kör.” (Az idézet Korpolay Gyula életrajz-tájékoztatójából került átvételre.)
Korpolay Gyula bácsi itt egy sajátságos szórakozást talált magának. Egy elhagyatott ifjúsági tábor szemétdombján egy használható lombfűrész készletet talált. Ennek segítségével aranyos kis karácsonyfadíszeket vágott ki, amelyeket a mai napig jómagam is őrzök a többi dísz között.
„1946. tavaszán el kellett ezt a nyugtatóan szép helyet hagynunk, ahol még száműzöttekként is békésen élhettünk.
A Kellerbergi (Villach és Spittal/Drau között) barakktáborba gyűjtöttek össze.”
Korpolay Gyula és felesége Warmbad-Villachba került, ahol Höfler János és felesége ismerősei voltak a tulajdonosok és ott a hotelban, mint „Empfanschef” vállalt munkát.
Ezt a munkakört Korpolay Gyula 1946. október 22. – 1947. április 30. között töltötte be. Éppen e miatt a munkaviszony miatt döntött úgy Korpolay Gyula, hogy kissé megkésve, 1947. májusában térnek haza.
A gyógyszálló ebben az időszakban nem hagyományos vendégkört fogadott, hanem azok a feleségek (vagy leendő feleségek) laktak itt, akik angol vagy amerikai katonát választottak életük párjának és várakoztak arra, hogy új otthonukba mehessenek.
Az archív irataim között őrzöm azt a levelet, amelyben a Warmbad-Villach Kurhotels igazgatója köszönetet mond Herr Gyula Korpolaynak szakszerű, kitűnően végzett szállodai munkájáért.
De a történetnek itt még nincs vége:
„Az aranyszívű Tschamerné, a szigorú „Frau Doktor” és Tschamer Dr., (aki a gyógyfürdő főorvosa „Herr Primar”, s mint ilyen, a felesége alkalmazottja volt), őszinte szívből megszerették a szorgalmas, becsületes magyar házaspárt.
Utóbbi a 60-as években, a Frau Doktor 1972-ben haltak meg. Előzetesen, 1971-ben még az ő meghívására, majd 1973-ban már leánya, Helga, férjezett Dr. Lukeschitsné meghívására két ízben 2-2 felejthetetlen hetet tölthettünk ott Manyikámmal, most már nem alkalmazottként, hanem ennek a világfürdőhelynek vendégeként” (Az idézet Korpolay Gyula életrajz- tájékoztatójából került átvételre.)
Szóljon hozzá!