A történelem sodrában Erdélyről, magyarságról

néhai D. Dr. Csiha Kálmán kolozsvári református püspök

2003. március 8.
Böjti Evangelizációs Hét, Tata
Lejegyezte: Vasi Ferenc Zoltán

 

Az erdélyi kérdés

Erdély – a magyarság egy része, de egy különös és külön világ is. Tulajdonképpen minden családnak van egy lelkisége, minden városnak, ha jó az a város, ha kialakult az a város. Éppen úgy minden nemzetnek, de minden tájegységnek is van szellemisége.

 

Honnan is formálódik ez?

A történelem viharaiban Erdély mindig megpróbált volt és sokkal inkább meg kellett küzdenie létéért,  mint a magyarországi magyarságnak, eltekintve talán a török világtól.

 

Mi jellemzi tehát az erdélyi lelkiséget?

1564-ben,  a tordai országgyűlésen mondták ki először az egész világon a vallásszabadságot. Éspedig úgy, hogy a hit Isten ajándéka. Mindenki szabadon választhatja meg, melyik egyházhoz tartozik, azonban a másik egyház sérelme nélkül. Ez biztosította Erdélyben a hagyományos toleranciát. Ezenképp fakadnak az erdélyi lelkiség forrásai a református fejedelmek idejéből. Pl. Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György 28-szor, 29-szer olvasták el a Bibliát. Mert Istenhez közelálló, bibliás hitű emberek voltak. S ha egy-egy jelmondatot veszünk tőlük, akkor Bocskai, amikor 1606-ban ratifikálták a bécsi békét Kassán, – az akkor Erdélyhez tartozott; és már halálos méreg volt a testében, beszédében azt mondta: „Őseink hite és nemzetünk szabadsága minden aranynál és ezüstnél többet ér, csak azért küzdöttem, hogy meglegyen, és mivel ezt sikerült megvédenem, boldogan halok meg.” – Bethlen Gábor, mikor haldoklott, már ne tudott beszélni, intett, papírt és ceruzát kért, és ráírta a Bibliából a Rómabeliekhez írott levél  8. részéből származó verset: „Ha isten velünk, kicsoda ellenünk.” Az öreg Rákóczinak pedig a graduáléja  az én régi gyülekezetemben,  a marosvásárhelyi Gecse utcai gyülekezetben megvan az eredeti aláírással, latinul írta bele:”Sem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené”. Bocskai hagyományában benne van a felhívás őseink hite és nemzetünk szabadságának megőrzésére, Bethlen Gábor jelmondatában a hit bizonyossága és az öreg Rákócziéban: az Istenhez kapcsolódó alázatosság és bizalom. Ez a három fejedelmi hagyaték ötvöződik az erdélyi prédikátorok szolgálatában s ezekből sugárzott ki árva Bethlen Kata élete, sorsa, valamint az ő udvari papja, Bod Péter történetírása.

Ez hát az erdélyi lelkiség: az Istenközelség és a melegség. Erdélyben általában most is nagyobb a templomlátogatás, mint Magyarországon. A változás után ugyan az életnívó legalább 5-ször kisebb, de mégis… 218 új egyházi épületet emeltünk, semmit vissza nem kaptunk, ám 34 az új templom. Erdélyben tudjuk azt, hogy nem mi tartjuk meg a templomainkat, hanem templomaink tartanak meg bennünket. Ami biztos, a reformátusok között mindenki magyar, más  nincs, csak magyar. Úgy is mondják ezt a románok, hogy „magyar vallás”.

 

A Kárpátok mezsgyéjén

Sajnos, szétszórattunk, mert Ceausescu idejében magyarok nem nagyon kaphattak már állást a Kárpátokon belül, és a Kárpátokon kívülről hozták, telepítették be a románokat, de az előtt is, 1848 után is sok magyar menekült pl. Bukarestbe. Sőt, II. Rákóczi Ferenc után is. (Bukarestben van Ocskay-negyed, nem is tudják már azt ott az elrománosodottak és románok, hogy volt egy Ocskay brigadéros Nagy Rákóczi Ferenc seregében.)

 

A kommunizmus ellenszelében

A kommunizmus ideje alatt elvették az iskoláinkat, ami nálunk nagyon nagy jelentőséggel bírt, mert egyrészt hitet, öntudatot őrző intézmények voltak, másrészt biztosították a magyar nyelv oktatását és a kultúrát. Elvették a karitatív intézményeinket is, és teljesen visszaszorítottak bennünket a templomokba. Amikor én a teológiára felvételiztem, azt mondták, hogy 15 év múlva nem lesz egyház. De az egyház ezt is kibírta. Azért, mert istenfélő emberek voltak a híveink. Megvolt az öntudatuk.

(Folytatjuk)