Mecséri János ezredes és társai pere

(1958. november 15.)
– dokumentumballada –

Kor-hely álmából retten a hóhér:
„Mire ébredtem?
(Mekkora reggel!
Általam leng majd hét magyar ember…
Varjak rikácsolnak, hallom már rég.)”

Hét welszi álom! – vajon mit láttok?
ott feszül rajtunk a kenderkötél!…
Hej, Feleség; Haza! Gyermek, jaj, jajjjj! –
számotokra kínná, kísértetté…”

„Hős, aki tette? Hős?! – hát viselje
a Legfelsőbb Bíró ítéletét…”
Hősebben várjad a sárkány-mesét!
Ki?
„ – Édesapám, hogy’ segíthetnék?!”
+++
Vatta-csönd van a siralomházban!
Vak-hideg szívek börtönmorzéje
nem jut a fülbe; nincsen menedék…
Köröz az álom – s kerüli fészkét.

„ – Rab voltam soká – vive’lá repüblik! -,
kiüríttették rendre a küblit;
közel, hát jöjjön, aminek MOST! – kell!
Csuklyás pribékje!
Vesztőhely!
Fel-!
+ Magyar János 7:48
+ Kálmán Dezső 7:50
+ Kicska János 7:53
+ Rémiás Pál 7:55
+ Szabó Pál 8:28
+ Szendi Dezső 8:30
+ Mecséri János 8:33

*
Ó, magyar hadfi, meredt tekintet!
(Kezed görcsölt tán kegyelmi kérvényt…)?

*

Apám, ne hagyj még, nyugdíjas postás!
Szemed lezárnád?!
Le-!
(Gyászboríték)!

*

(Ajánlott vers: a vallatásoknak és
a Rettenet áldozatainak!)
52 vádlott, Vasi Ferenc Péter a 10. – Puchert János a 21. terhelt