Követ a kőre rakom.
Az ihletet mástól kapom.
Átláthatatlan sok variáció.
Mind a helyére kerül. Így jó.
Sorrendet a bizalom adja,
Én csak az vagyok, aki rakja.
Bízom az átláthatatlanba.
Tökéletes az lenne, mi nincs tudatomba.
Vakon rakom a köveket,
Irányítja kezemet.
Épül a szentély.
Azt hirdeti: Élj!
Szóljon hozzá!