Pár embert, leendő szerzőtársakat hívtam el a Mecsekérc Rt. pécsi irodaházába öt évvel ezelőtt, s beszéltem nekik egy újságról, amely addig csak a fejemben létezett, aztán pár hét múlva megjelent az első szám. Néhány hirdető-támogatót tudhattam magam mögött: Szántó Dezsőt, a Mohácsi Farostlemezgyár Rt. vezérigazgatóját, valamint Wilhelm Józsefet, a Dalmandi Mezőgazdasági Rt. és Ábrahám Ferencet, a Zsolnay Gyár akkori vezérigazgatóját, továbbá a Mélyépítő és Szolgáltató Kft.-t, a Szigetvári Takarékszövetkezetet, a Szentlőrinci Gazdaboltot, a Pécsi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központot. Ackermann Csaba, Simon Béla és felesége, Mészáros Károly, Melegh Andrea – ők voltak még ott a kezdeteknél, tördelési, nyomdai, számítógépes, grafikai hátteret biztosítva.
1997. december 5-én megjelent az első szám, sárga papíron, 32 oldalon, jól olvasható betűkkel, szokatlan – B4-es – formátumban. Azóta kéthetente így jelenik meg, immáron 126-odszor. És nem változott az eredeti elképzelés sem: egy olvasható újságot adni mindazok kezébe, akik nem másra, csak jó szóra vágynak. Pár szám megjelenése után sorra jelentkeztek a jó szót adni kívánók – így szélesedett egyre az alkotói kör, lerombolva az országhatárokat is, nemcsak a megyehatárokat. És a szerzők gyarapodásával színesedett a tartalom is, majd a fotóoldalak bevezetésével – Tám László révén – a jó szóhoz szép kép is járult. Három éve pedig, attól kezdve, hogy Cser Valér tördeli az újságot, egységes, szép a Hetedhéthatár. A Bornus Nyomda, a Proof Stúdió és a terjesztők nem megrendelőként, hanem barátként kezelik a lapot.
Az olvasók családi lapnak tekintik a Hetedhéthatárt, kézről kézre jár gyerek-szülő-nagyszülő között, és a rokonok, barátok sem maradnak ki a sorból. Sokan juttatják el a lapot más városba, illetve külföldön élő hozzátartozókhoz, barátokhoz. Nagy élmény, amikor arról értesülök, hogy valaki a mi lapunkkal utazza át az óceánt, és a repülőgépen hagyja, hogy visszafelé is örömet szerezzen valakinek! Többen jelezték, hogy gyűjtik a lapunkat, mert bármikor újra kézbe vehető. Továbbá nyaraláshoz viszik magukkal, mint kedves olvasmányt a tengerpartra – például a volt horvát főkonzul, Zvonimir Maric. Amikor a hartai nyertesünk azt telefonálta most novemberben, hogy a kapott ajándékot a karácsonyfa alá teszi – akkor ott leszünk vele karácsonykor mi is: szerzők, támogatók, a lapkészítésben közreműködők, az olvasótársak. Szép nagycsaládot alkotunk már mi így együtt, határon belül és kívül.
Mint minden családban, itt is vannak veszteségek, néhányan már nem lehetnek köztünk fizikailag, csak az emberségük, tudásuk maradt velünk mércének: Drelicska Attila, dr. Mándoki László, Solymos Iván és Szigetvári János. De gyarapodtunk is: az első újszülöttünk tavaly szeptemberben Kulcsár Fanni volt, Szabó Anikó kislánya. És gyarapodott az újság is, a Hetedhéthatár-füzetek sorozattal, melyből már hat megjelent, és készülőben van még jó pár. Továbbá az interneten is kezdünk jól mutatni, Komlós Attila szerzőtársunk jóvoltából. A www.hetedhethatar.hu-ra kattintottak már Argentínából, Kanadából, Olaszországból, Romániából, Jugoszláviából és még sok helyről, nyomatékosítva a felelősségünket.
Tavaly novemberben, a 100. számunk megjelenésekor egy nagyszabású rendezvénnyel ünnepeltünk. Ötévesek csendben lettünk. Nem álszerénységből, hanem természetesnek tartva az évek múlását…
Szóljon hozzá!