Vonaltengeredben
elidőzve állok,
… bár még sosem láttam,
élem a világod …
Hallgatom a hangját
erdődúdolásnak,
madárröppenésnek,
szellősuttogásnak…
Lábnyomodban rétek
fűszálölelése,
kedves hegyed hátán
Mindenség zenéje…
Ennyi szépség láttán,
csak ámulni tudok,
mennyi titkot ismersz:
lám… szóhoz sem jutok…
Szóljon hozzá!