A bírói végzés után természetesen azonnal el kellett hagynom Emi Oneşti utcai lakását. Hányattatásaim sora tehát kezdődött megint elölről, amiben az volt a legszomorúbb, hogy se anyám, se apám, se az édes otthon melege nem védett meg senkitől. Még ügyvédem sem volt, amikor elváltam, illetve én magam képviseltem a saját ügyemet. Nem is sikertelenül, mert a válást, bárhogy ügyeskedett is Emi ügyvédje, mindkettőnk hibájából mondták ki. Ehhez nyilván szükség volt némi jogismeretre, amit úgy oldottam meg, hogy beültem a városi könyvtárba, és reggeltől estig jegyzeteltem, magoltam a válásra vonatkozó paragrafusokat.
– Maga nagyon fifikus – állapította meg elismerően egykori matektanárom, a März Feri. – Pont olyan srófra jár az esze, mint egy ügyvédnek. Minek akar tanulni, miután leérettségizik?
– Számtantanárnak.
Erre akkorát nevetett, hogy majd leesett a székéről, és utána, középiskolás korom óta először, nem buktattak meg többé matekból. Kedves März Feri, megjegyeztem a nevedet!
Szóval kezdődött minden elölről egy olyan városban, amihez alig fűzött valami. De remek lett volna, ha legalább Egivel megoszthattam volna a gondjaim. De hát mit kezdjek egy alig ötéves gyerekkel, aki ezenfelül még arra sem kíváncsi, hogy vagyok. Mennyivel másképp alakult volna az életem, ha édesapám nem hagyott volna minket a sorsunkra. Albi megőrült, én, nos, én még nem, de ha minden jól halad, nemsokára én is követem a példáját. Egyszer meglátogattuk Jancsival a két gyerekét Petrillán, hadd lássuk, velük mi a helyzet ilyen szempontból. Vittünk nekik csokit, cukorkát stb., és elbeszélgettünk az ikrekkel. Becsszó, egész normálisan válaszoltak, mindenekelőtt azonban úgy hasonlítottak Albira, mint egyik tojás a másikra. Ezt rögtön közöltük is a najmával, de ő továbbra is kötötte az ebet a karóhoz, mármint hogy Albinak semmi köze hozzájuk. Jelen pillanatban is ezt fújja ahelyett, hogy segítene a családon. Na ja, ez a mi nagymamánk! Nem is lenne Katonáné, ha másképp cselekedne. Albi meg ráhagyja, holott ha nincs a nagymama, szerintem nem is olyan biztos, hogy megtagadná az ikreket. Annál is inkább, mert épp a minap halt meg az édesanyjuk. A gyerekek így minden valószínűség szerint állami gondozásba kerülnek.
Íme, egy levél (pszichiáterek és grafológusok figyelmébe ajánlva) annak bizonyítékaként, hogyan fogalmaz egy szkizofrén.
Petroşani, 17. VII. 1975
Drága Pali
Leveledet megkapva, már nem tudom mitévő legyek, mert az egyikben azt írod, hogy a nőnek van egy régebbi férfije aki ragaszkodik hozzá stb. na ezt jó megértem mert erre vonatkózolag válaszoltam is legyen vele boldog, maradjon amellett nekem te is tudod mennyire nehezemre esik az a szó, hogy idézem szavaid: ne legyek igényes mert én előnytelen helyzetben vagyok s emellett még sok hányatott nehézségek is amik arra valnak, hogy kényszer megálást vezényeljek a teteim felet, mert kötelezetségeim hiányolják mind azt amire te kérsz ismeretségi utazást s udvarlást kőltségel bőven ajálsz.
Én nagyon jól tudod, hogy mennyire lennék képes ha már azonal a láthatatlanságból kitelne tőlem a bővelkedés tele áldózat kézséggel elfognám e szerencsének a fülét s többé ki nem engedném a kezem kőzűl ha mindez lehetséges marad részemre egy álom amely tóva száll, s nem tehetem mert nem vagyok abban a szerencsés helyzetben (kicsi jövedelem:)
Lehet ez is igaz félek a kóckázatoktól pld. érdekben való kőzeledés, halálosan sértő elkötelezetség még a kevés jővedelem hiánylása, válalás a fölösleges dolgokra, ráutalás a megnemengedettségekhez (szabadság elvesztése, gyermekcsinálás:) műveltség hiánya, egy kőzepes társaságban, szótlanság, egyszerűség lekicsinylése más dolgok felértékelése…… Tehát te is láthatod mennyire el vagyok maradva mindentől.
Most pedig térjek vissza a nőhöz:
Te minden soraidban hangsúlyozod azt fő a komolyság: hát öregem ez nekem egy kemény dió, mert ha tétóvázik, akkor nekem semmi értelme el menem odáig.
Ami a gyermekeket illeti nekem semmi közöm hozájúk, mert tudtommal nem a gyerekek azok akik ítélők, hanem az annyuk a lényeges. Tehát az esetleges félreértés engem illett nem őket.
Tehát várjál 23-án a 1120 vónattal indulok.
Albert
P. S. Nagymamám megbizásából tudatom ha te is Edith is jónak tartja s kedve van szívesen látjuk. Nagymama elhatározta augusztus végére a menést.
Albert.
(folytatjuk)
Szóljon hozzá!