Az elmúlt évadban bemutatott Harold Pinter dráma, A születésnap után ismét egy letaglózó mélylélektani drámát mutattak be a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában. Füst Milán Boldogtalanok című remekműve Funk Iván rendezésében került színre október 10-én.
A rendező így foglalta össze gondolatait a darabról: „Úgy tekintek erre a műre, mint egy balladára. Pársoros újságcikkből, egy szerelmi háromszög tragédiájáról, megtörtént eset alapján írta Füst Milán. A szerző a történet mögé néz és szenvedéllyel terhes hátteret épít, elemez. Sötét tónusok, homály és titokzatosság lengi körül ezt a kegyetlen, igaz mesét. Kik ezek az emberek és miért ilyenek? Honnét jönnek? Hová tart történetük? Milyen mélyre juthat valaki a szerelemféltésben, ha már csak sértettségei, fájdalmai ösztönzik? A színpadnak drámai sűrítés kell. Ebben a szikárra írt szövegben a szereplők minden mondata egy-egy döntés, és minden döntése egy-egy lépcsőfok a tragikus végkifejlet felé. Nincsenek véletlenek, nincs mellébeszélés. A szerző célirányos, mégsem siet el semmit, a maga teljességében ábrázolja a női és a férfi féltékenység természetrajzát. Fontos tanulság lehet ez a történet mindenki számára, aki valaha elveszettnek érezte magát az ösztönök világában, mert az emberi lélek sajátja, hogy a felszín alatt szinte sosem nyugodt a mélység.”
Határozottan állíthatjuk, hogy az előadásban a rendező gondolatai maradéktalanul átjönnek, az üzenet átvitelét a néző felé minden eszköz egymást erősítve segíti.
Legfőképpen a színészek mesteri játékát kell kiemelni, a minden előadás esetében fontos – de ha lehet mondani, ebben az esetben kulcsfontosságú – biztos szövegtudást, valamint a párbeszédek ritmusát, és a hallgatásokat, a csendeket. A főbb szerepekben Mihályfi Balázs (Húber Vilmos, papi nyomdász), Darabont Mikold (Nemesváraljai Gyarmaky Róza), Vlasits Barbara (Víg Vilma), Füsti Molnár Éva (Özv. Húber Evermódné, a nyomdász anyja), Herczeg Adrienn (Rózsi, a nyomdász testvére), és Tóth András Ernő (Sirma Ferenc, hentesmester) látható.
A kortalanságot, időtlenséget sugalló jelmezeket Kiss Julcsi tervezte. Nem lehet és nem is szükséges megmondani pontosan, hogy mikor játszódik a darab. Füst Milán műve az 1910-es években keletkezett, de a hangsúly nem az időbeliségen, hanem az emberi jellemeken és a döntéseik nyomán folyamatosan változó szituációkon van.
Az előadás díszletei Bagossy Levente tervei alapján készültek, akitől már megszokhattuk, hogy rendkívüli érzékenységgel közelít meg minden témát – akár korábbi pécsi, akár budapesti munkáit vesszük górcső alá. A szereplők személyiségét és a köztük lévő viszonyrendszert is kiemelő, rendkívüli részletgazdagsággal kiválogatott és megalkotott kellékek, valamint a játéktér egészének összképe a mű alapos ismeretét tükrözi. Két helyszín jelenik meg előttünk: az egykor elegáns, de mára a végletekig szétrohadt polgári lakás, mint fő játéktér, valamint Vilmos munkahelye, a nyomda, az emberek között meglévő távolságot is sugalló, valószerűtlenül hosszú asztallal. A ráhangolódást, a súlyos lelki közegbe való belesüppedést tovább segíti a fények és a hangok játéka: az állandó félhomály az ócska bádogernyős lámpákból pislákoló halovány izzókkal, a mennyezetről folyamatosan csöpögő víz látványa és az idő előrehaladtával egyre idegesítőbb hangja.
Mindezek révén megvalósul a folyamatos odafigyelés, egyetlen pillanatra sem zökkenhet ki a néző a drámából. Kérdések cikáznak a fejünkben, reménykedünk, miközben folyamatosan érezzük mélyen legbelül azt, hogy itt nem várható feloldozás, egy spirálban haladunk lefelé, a bajok csak sűrűsödnek, fokozódnak. A sötét vég kódolva van.
Görcsi Péter beszélgetése Funk Ivánnal, az előadás rendezőjével
Az alább megtekinthető felvételeket az előadás szerdai próbáján Komlós Attila készítette. Az összes kép ide kattintva tekinthető meg.
Mihályfi Balázs, Füsti Molnár Éva
Darabont Mikold, Vlasits Barbara, Mihályfi Balázs
Herczeg Adrienn, Mihályfi Balázs
Mihályfi Balázs, Vidákovics Szláven, Füsti Molnár Éva
Vlasits Barbara, Füsti Molnár Éva
Darabont Mikold, Vlasits Barbara, Tóth András Ernő, Mihályfi Balázs
Darabont Mikold, Vlasits Barbara
Hozzászólások