Teliholdas ég alatt
Telihold nővér kerek képe
tekint rám az égről, éppen
felettem, halkan kérlelem:
emelj fel engem! Egyedül állok
a járdán, lámpák fénykörében.
Liszt h-moll szonátájának
hangjai még itt zengnek
a lelkemben. Néhány
pillanatig magam vagyok,
nem jön a villamos.
A város csendes, most érkezem
vissza hétköznapi életembe.
Szürke felhők
Komor felhőket
görget az égen a szél
bár tavaszt remélsz
Téli szürkeség
uralja napomat még
oly kevés a fény
Hideg eső csak
úgy elbújt a Nap ma
várom a tavaszt
Jelet hagyni
Bolyongok az időben
az idő bolyong bennem.
Az idő testemre véste
jeleit, de vajon én jelet
hagytam-e az időben?
Az idő testetlen, kézbe
nem foghatom, íze nincs
nyelvemen. Mondják, nincs
idő, csak az ember találta ki
magának, hogy koordinátákat
adjon létezésének. Tér-idő
korlátai közé szorítva élek.
Bolyongok az időben,
az idő bolyong bennem.
Szóljon hozzá!