id. Vasi Ferenc (1900-1968)
Nyugdíjas találkozóra
Minden intézménynek van ünnepnapja,
Csak mi öregek voltunk magunkra maradva.
Egyszer csak nekünk is bekövetkezett,
Hogy találkozhattunk itt, az öregek.
Szép nap volt ez, nem is feledjük,
Mert volt üzemünket mindig szeretjük.
Emlék nekünk ott minden, ami van,
Mert ott vagyunk mindig gondolatunkban.
Mi, öregek, kiknek elmúlott a dél,
Kiknek haját belepte a dér,
Tavaszra, nyárra már nem számíthatunk,
Fáradtan is, mégis megnyugodhatunk.
Minekünk sokaknak reszket a kezünk,
Fiatalokkal versenyre már nem mehetünk.
Szívünk az fiatal, tiszta az agyunk,
Ha tanácsot kérnek, azt még adhatunk.
Találkozásunk frissé tett minket,
Felidéztük múlt életünket.
Tarka-barka volt, de egy színt kaptunk,
Egyenesbe és fénybe jutottunk.
Postaládánkban e pár soros levelet találtuk, amit a nyugdíjas találkozó után egyik volt munkatársunk, id. Vasi Ferenc írt.
Így szól a levél:
„Úgy érzem, hogy kötelességem nyugdíjas társaim nevében is /bár erre nem hatalmazott fel senki/ pár sorral megköszönni azt a szíves megemlékezést, amit részünkre rendeztek, egy rég óhajtott nyugdíjas találkozást egymással és mindazokkal, akik szívügyükké tették a velünk való találkozást. Ez minket öreg nyugdíjasokat boldoggá tett és nem feledjük el azt a pár kellemes órai emlékezést.
Mindazoknak megköszönjük, akik ezt intézték és lehetővé tették e kellemes pár órát.
Megemlékezésül írtam a csatolt verset, ha alkalmasnak találják a Tatai Szőnyeg társadalmi lapjában közölni.
(Megjelent: TATAI SZŐNYEG. A Lakástextil Vállalat Pártszervezetének Szakszervezeti Bizottságának, KISZ Szervezetének és Gyárvezetőségének lapja TATA, 1962. 5. szám.)
pecsét (piros) 1963 MÁR 15
Szóljon hozzá!