Szívünkre árnyékot vetett a félelem
míg a hatalom rettegni tanított
mint gyermeket, kit megvert a család
s e csonka létbe pőrén kitaszított
a bátorság mi hajszolt esztelen
törökverő hadaknak büszke élén
most ott töpreng mint bomlott lelkű bölcs
a meghasonlás sáncainak szélén
mert messze űzték felbérelt ebek
és hűlt helyén trónol valaki más
az édent vesztett sértett bűntudat
s a romlott lelkű nyűtt identitás.
Múltunk keresztjén vérző Krisztusunk
kit megfeszít vagy megsirat a nép
maroknyi hely e megcsonkolt hazának
csak ez maradt: a jó kelet-közép…
az üdvösségnek morzsáit kaparjuk
míg hitünk ellen négy égtáj feszül
bár önfalait bontja le a kényszer
mi egy vagyunk a bűnösök közül
és mindhiába minden áldozat
mely eret vág e megbomlott világért
a bölcs nyugat mára már sült bolond
és Európa mondja magáét.
Hozzászólások