Jelenlét

Ne adj hitelt az örök kétkedőnek
mert kérdésével tévútra vezet
ne adj időt az örök elmenőnek
mert itt marad mindvégig teveled
ne szánd nagyon kinek panaszra görbült
ajkának  szélén vén barázda ül
ki megszokásból mond nemet a jóra
és mosolytalan lelke elkerül
és el ne hidd, hogy máris véred ontja
az ág hegyétől eltűrt karcolás
lesz még időd az igaz fájdalomra
mit nem érezhet mélyen senki más
és morzsolhatod ujjaid közt hosszan
a napjaiddal széteső időt
legyél jelen az élő itt és mostban
ne várd soká a megváltó jövőt.

Megosztás

Tweet