egyszerre vágytunk
matróna-bölcsek és
hableány-szeretők lenni
értelmünknek nem-köznapi
alkotón-szép hitet keresni
füstköpenyben habzsoltunk
verset zenét
kávét csokoládét
átöleltünk hévvel
festményt szobrot
zabolátlan éltünk még
színt ritmust álmot

mint tornádó hatoltunk
sok megváltó értékrendbe
odadobtuk
az élet fátylát a küszöbre
szétszaggattunk minden
felsejlő rózsaszirmot
ízlelgettünk-kevergettünk
tükrös bájital-zamatot

szórtuk lelkünk sugarát szerte
meteor fényívét az égre festve

kutattuk önmagunk
s nekünk rendelt utunk

*

huszonöt év prizmáján át
egymást keresve-nézve
hiányzott
a mindenség ölelése
lebomlott hétfőtől-péntekig-re
belehullt a vasárnapi idillbe
egy permetező, szomorú esőbe –

de ránk-talált
tövissel-liliommal
kegyelmes irgalommal
nekünk rendelt utunk
személyre-szabott
megváltásunk

Megosztás

Tweet