Ég és föld között lebegve
Teljes pompájában itt a tavasz! Múlt héten már láttam papírsárkányt eregető gyerekeket is. Olyan lelkesen szaladtak, ahogy annak idején mi, amikor nádra vagy fára feszítettünk papírt, vásznat, amit megfestettünk, telerajzoltunk, hosszú farkát színes szalagokkal aggattuk tele, és hosszú zsineggel, futva megpróbáltuk a levegőbe emelni. Ha sikerült, és fenn láttuk úszni, lebegni a magasban, úgy éreztük, hogy felemelkedtünk magunk is, szinte repülünk az égben. Ha rossz volt a széljárás, és fennakadt egy fán, vagy leesett a sárkányunk, elszomorodtunk, de aztán kezdtük elölről.
Meglehet, ekkor még nem tudtuk, hogy papírsárkányokat több mint kétezer éve készítettek már a keleti kultúrákban (ahol sosem volt rémisztő, félelmetes figura a sárkány, inkább a szépség és a jóság jelképe), s aztán megjelent az európaiban is: a római hadsereg harci zászlójának nyomán. Leonardo da Vinci repülési kísérleteihez szintén felhasználta a papírsárkányt. A formák az évszázadok során változtak: volt kígyószerű, nyolcszögletes, rombusz alakú (és házisárkány is).
Gyermekkorunkban arról sem tudtunk, hogy a sárkányfigura mennyi konkrét és elvont jelentéstartalmat hordoz. Japánban a jószerencse szimbóluma, Kínában a hosszú élet zálogának tartják, másutt a fiúvá avatás szertartásához kötődik, a gyermek és az ifjú szabadságvágyát jeleníti meg. Az ezerarcú sárkány üzenete eljut a képzőművészekhez is. Gondoljunk Chagall vagy Hundertwasser ilyen témájú műveire. S egy – felváltva – Győrben és Ausztriában élő és alkotó mai festőművész: Németh Edit munkái is bevezetnek minket a papírsárkányok különös világába. Így vall erről maga a művész: „Alkotásaimon visszatérő motívum a földről fölfelé törekvő papírsárkány-figura, amely spirituális értelemben a transzcendens, e világ feletti Létezőbe vetett hitet szimbolizálja, filozófiai jelentése pedig az anyagi világ kötöttségeitől való szabadulás, az ember szabadságvágyának, testi-lelki-szellemi szabadságának szimbóluma. Művészetem a tudatos szerkesztő erőkből épülő intellektuális törekvéseknek és az ösztönös indulati forrásokból táplálkozó, emocionális irányzatnak sajátos ötvözetű továbbfejlesztése. Képeimet továbbgondolásra szánom az életről, szépségről, szeretetről…” Azt,
hogy nekünk: e festmények nézőinek, befogadóinak továbbgondolásra szánja képeit, sárkánysorozatának címe is érzékelteti: „Szabad asszociációk”. Nézzük képeit az interneten (www.nemetheditfestomuvesz.hu) és kiállításokon: erőteljes színekkel megfestett, alapvető síkgeometriai elemekből (négyszögekből, háromszögekből, köríves alakzatokból) formált olajfestményeket látunk, melyeknek dekorativitása első pillantásra szembeszökő. Mindegyik munkán látszik a színes formák rendszerbe szervezettsége, megkomponáltsága. Domináns színeivel: a vörössel, kékkel, sárgával s ezek különböző árnyalataival, gazdag színvilágot hoz létre a művész; a háttérszínek: a szürke és a kék helyenként kiemelik, másutt megcsendesítik az erős alapszíneket. A síkok egymásba játszása lebegést érzékeltet.
Visszatérő motívuma még a bohócfigura: a porond szónoka, minden titkok tudója és társai: akrobaták, artisták, táncosnők alakja. Életünk tragikomédiájának megtestesítői, a magány, a kitaszítottság, a kiszolgáltatottság szimbólumai. A maszkszerű arcok (álarcok?) az elrejtettséget, a menekülést jelképezik. A clawn-figurák hangszerei – hegedű, cselló, trombita, pozán, furulya – jelképei annak a vágyott, de szinte elérhetetlen éteri szépségnek, békének, melyet valamennyien szeretnénk elérni. Nemcsak ábrázolja e hangszereket Németh Edit, hanem interpretálja a zeneműveket is. Festői eszközeivel tolmácsolja mindazt, amit egy-egy zeneszerző a kottafejekben leírt. Számára a zene transzcendens távlatokat nyit meg, elszakaszt a földtől, nyugalmat ad.
E festőművész szemléletmódjára hatott többféle művészeti áramlat, jól ismeri a különböző stílusirányzatokat, de kiforrott ábrázolásmódjára főként a konstruktív expresszionizmus jellemző. Kazimir Edschmid szerint „Az expresszionista művész nem néz, hanem lát.” Igen! Meglát, belelát és mögé lát. Nem reproduktív, hanem kreatív művész. Nem reprodukálja, hanem reprezentálja a látványt. A szubjektív élményt érzései, gondolatai, víziói, felfokozott, erős belső érzelmei nyomán elementáris erejű expresszív formákkal és színekkel fejezi ki.
E festmények hatására gondolatban felszállhatunk a magasba, ahogy gyermekkorunkban tettük papírsárkányt eregetve.
Hozzászólások