Beszélgetés a kultúra hírvivőivel
Rónaky Edit és Lenkey István interjúja
R. E.: Amikor a húsvéti ünnepek előtt Nőt Béláék Műhelygalériájában jártunk Pécsett, eszembe jutott: eleinte mennyire idegenkedtem attól a gondolattól, hogy más helyre kerülnek, kisebb lesz a terük. Megszoktuk a szombati kiállításnyitókat, a találkozási lehetőséget művészekkel, érdeklődő ismerősökkel. Féltem ennek elvesztésétől.
L. I.: Akkor még én sem reménykedtem abban, hogy mindezt megtaláljuk új helyükön: a Váradi Antal utca – Zrínyi utca sarkán. Nagyon ügyes megoldás, hogy most egy-egy éven át ugyanannak a három-négy művésznek adnak bemutatkozási lehetőséget – rendszeres időközönként cserélve képeiket, kisplasztikáikat.
R. E.: Így megismerhetik az érdeklődők egy-egy művésznek szinte teljes életművét. Most a baranyaiak közül Horváth Dénes finom színvilágú festményeit, Trischler Ferenc réz- és Szabó László fa-kisplasztikáit láthatjuk.
L. I.: Na és ne felejtsük el a Pécsről Budapestre került neves művésznek, Gerzson Pálnak nagyszerű festményeit, aki az ötletet adta Béláéknak ehhez a bemutatási szisztémához. Magam is láttam ilyet Nyugat-Európa több városában.
R. E.: Nőtéknél a kiállítók szakmai színvonala mellett emberi kvalitásuk is fontos. Galériájukban az is jó, hogy a nagyobb értékű műalkotások mellett képeslapokat, naptárakat is lehet vásárolni Béla Pécs város épületeiről készített nagyon szép tollrajzaival, képeket lehet kereteztetni, de vételkényszer nélkül is bemehet bárki csak nézelődni, beszélgetni, találkozni művészekkel, kóstolgatni a személyes kapcsolat sajátos ízét.
L. I.: Minőségi előrelépést jelentett e művészeti sarokház életében a tetőtér megnyitása.
R. E.: Felejthetetlen élmény számomra, amikor először megláttam ezt a berendezett tágas teret. Karácsony közeledtekor mentem a galériába ajándékot venni, s Nőték azzal leptek meg, hogy áthívtak a mellettük lévő régiségboltba. Ott elindultak velem egy belső fölvezető lépcsősoron, ahol Assisi Szent Ferenc szobra (Trischler alkotása) és a falon lévő festmények látványa fogadott. Varázslatos hangulatú bemutató terembe érkeztünk, ahol a műhelygaléria és a régiségbolt tárgyaiból összeállított kiállítás bűvölt el. Az ünnepkörhöz illő kiegészítők – akkor fenyőág, csuhéangyal, fonott szalmaharangocska –, egy-egy zöld növény, s mindez mértéktartóan, ízléssel. Ebben Ica nagymester.
L. I.: Engem is kíváncsivá tettél elmesélt élményeddel, és amint lehetett, megnéztem a tetőteret. Igazi galéria! Zavartalanul, ráérősen lehet szemlélődni, s kellő távolságból lehet nézni a képeket: Soltra Elemér, Vata Emil, Gellér B. István, Pandur József, Kazinczy Gábor festményeit, Nőt Béla, Takács Dezső grafikáit. Trischler Ferenc szobrai, kisplasztikái is jól érvényesülnek. S mindezzel szépen megférnek a régiségbolt mívesen festett szekrényei, a XX. század első feléből való szódásüvegek, különféle palackok, befőttes üvegek, melyeket akkor még a hagyományos üvegfúvás technikájával készítettek, aztán láthatók akkori festmények, egyedi rajzok is.
R. E.: Nagyszüleim otthonának hangulatát idézik, jó kicsit nosztalgiázni ezek között a tárgyak között. S azt észrevetted-e, István, hogy az ablakon kinézve nagyon szép belső udvarra láthatunk: mediterrán növények, tuják, tiszafa, puszpángfa. Több ilyen kert van a városban, sokan nem is tudják.
L. I.: Én sem tudtam, ahogy azt sem, hogy milyen gazdag anyaga van Radnai Endre Kő-Cserép Kft.-jének. Bevallom, ebben a régiségboltban azelőtt nem jártam. A tetőtérről lefelé jövet fedeztem fel értékeit. Elbeszélgetve a tulajdonossal, kiderült, erről az L-alakú épületről már az 1700-as évekből vannak adataink. Az akkoriban városszélinek számító utcában ez a ház jómódról tanúskodott. Belsejében végig igényesen kiképzett átjárók voltak (melyeket a XX. században falaztak be). Az épületben zálogház működött a XIX-XX. század fordulóján. Ennek bizonyítéka az a néhány korabeli zálogcédula, melyet a 2006. évi felújítás során találtak meg a Kő-Cserép Kft. működtetői. Egy példány – mint valódi unikum – bekeretezve függ e hangulatos üzlet falán. A fő profil itt a XX. század első felében készült Zsolnay-tárgyak forgalmazása.
R. E.: Igen, ezt kirakatuk is elárulja. Hogy szerzik be ezeket, megkérdezted?
L. I.: Főként hagyatékból, gyűjtőik pedig pécsi, pesti és külföldi érdeklődők. Bútorok, szőnyegek, szép formájú egyedi üvegek, herendi és más porcelánok és kisplasztikák láthatók és vásárolhatók még itt.
R. E.: Azt megtudtad, honnan ered az üzlet érdekes elnevezése?
L. I.: Arra a kőcserép alapanyagra utal, amelyet az 1920-as években használtak a Zsolnay-gyárban nagy sikerrel.
R. E.: Látod, az is jó ebben az együttesben, hogy a jelenkor és a múlt művészete egyszerre hat az emberre. Ezért szeretem én e Sarokház harmadik egységét, a Kiméra Antikváriumot. Itt is válogathatunk patinás régi és mai könyvek között egyaránt. A kirakatba tett nagy érdeklődésre számító – de a könyvesboltokból már elfogyott – művek becsalogatják az arra járót, hogy aztán a bejárat melletti tárló régi képeslapjai varázsolják el. A roskadozó polcokon latin nyelvű könyvek az 1790-es évekből, hazai és külföldi szerzők magyar nyelvű írásai, naptárak, évkönyvek, térképlapok. Én legelőször itt egy 1909-ben – édesanyám születési évében – megjelent szakácskönyv hasonmás kiadású példányát vettem meg, mely egyben igazi nyelvészeti kincsestár már ajánlásával is: „… a valódi szakácsság képes pesti szakácskönyve a legújabb szakácsvényekkel, a felszeldelés mesterségével…”, azután ilyen kifejezésekkel: ösztövér sonka; üdítő keszőceleves; túrós haluska; végy jó savanyú, hordóbeli káposztalevet, dörzsöld el a vajat tajtékosan; ha levest készítesz teknősbékákból, vágd le farkokat…”. Unokáim is élvezték ezt a korhű stílust.
Csak azt nem tudom, a tetőteret hogy tudja igénybe venni az antikvárium.
L. I.: Évente egyszer a POSZT (Pécsi Országos Színházi Találkozó) idején könyvárverést rendeznek, s előtte egy hétig e tetőtérben szemlélhetők meg az árverésre ajánlott művek.
R. E.: És vajon honnan a Kiméra név?
L. I.: Nekem elmondta a tulajdonos, Csepeli Csaba. 2004-ben kezdte meg működését az antikvárium és a régiségbolt, s akkor még együtt használták ezt a nevet. (A Kő-Cserép megalakulása 2006-ban történt.) A Trencsényi-Waldapfel szerkesztette Görög regék című könyv borítójára nyomott aranyozott véset adta az ötletet. E mitológiai alak – Kiméra – nevének átvitt értelmű jelentése valami reálison túli elképzelés, álom.
R. E.: Aztán ez az álom mégis valósággá vált. Nőték régi – előre meghirdetett – kiállításnyitói ünnepi eseménynek számítottak. A Művészeti Sarokház három intézményének harmonikus együttese, miliője, minőségi kínálata a betérők számára mindenkor ünneppé varázsolja a hétköznapokat. Ők már méltó hírvivői a kultúrának, az Európa Kulturális Fővárosa program első felvezető évében.
Hozzászólások