Az Ádám almái című színdarab margójára
Tudom, nem hálás egy színdarabot úgy nézni meg, hogy előtte az ember már látta a filmet. A filmrendezőnek sokkal több lehetősége van. Bármit korrigálhat, újrajátszathat, kivághat stb. Épp ezért szép az élő előadás, ez a színház varázsa. Ezekkel a gondolatokkal ültem be az Ádám almái című előadásra a Pécsi Nemzeti Színházba. Hadd lám, az erőszak és a tengernyi türelem harcát hogyan sikerült megfognia a színdarab rendezőjének. Előre tudtam, hogy nagy (alma)fába vágta a fejszéjét. A nyomott hangulatot már első pillanattól érezhette a közönség. Ivan, a pap szerepét Cserna Antal hitelesen alakította. Skizofrén egyénisége már az első percekben nyilvánvalóvá vált. Először a néző csak a vallásosságára gondol, amikor minden (szó szerinti) csapást el és bevállal. Igazi egyéniségére csak a színdarab végén derül fény. Adam Pedersen szerepében Rázga Miklós egy neonáci börtöntölteléket alakít. Neki sokkal kevesebb lehetőség adatott, a filmhez képest a karaktere felépítésére, a rövid monológok, párbeszédek korlátozták ebben. Az az átalakulás, amin ő átmegy csak rövid kis részletekben fedezhető fel. A lopós, kövér alkoholista Gunnar és a bevándorló Khalid karakterére nagyon jó választás volt Köles Ferenc és Urbán Tibor. Széll Horváth Lajos pedig a filmben látott doki szerepét szinte teljesen újraértelmezte. A végkifejlet kissé mellbevágóra sikeredett. Nem tudom, mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az újonnan érkező rocker-lány lesz a következő „megtérítendő”, és hogy ebben Ádám milyen szerepet vállal. És azt sem tudhatjuk meg soha, milyen íze volt az Ádám almás pitéjének.
Hozzászólások