Jegyzetek – 19.
Sokszor az is elégnek bizonyul, ha egy nélkülöző ember orra előtt cukros lébe mártott spárgát húznak el mézes madzag helyett. Az után is mohón fog kapni, s közben reménykedik: az isten lábát fogja meg. Valahogy így lehetett ezzel az indiai Durga Prasad is, akinek még álmában sem képzelt jó fizetéssel járó munkalehetőséget kínáltak fel. Napi kétszázötven rúpiát, ami kb. ezer forintnak megfelelő összeg. Persze, hogy kapva kapott rajta.
Csakhogy nem az elképzelt szellős és világos munkahely várta. Ehelyett egy zárt ajtajú, szűk és mocskos szobában találta magát, ahol tizennégy másik, hozzá hasonló szerencsétlen ember várt a… vérszopókra. Nem piócákra és nem is Frankensteinre, hanem azoknál is könyörtelenebb medikusokra, akik négy hónapon keresztül hetente háromszor csapolták le a kijátszott és fogva tartott emberek vérét. (Megjegyzem: a Vöröskereszt kéthavonta egy alkalomban határozza meg a biztonságos véradást.)
Az indiai hatóságok négy vérszopót már letartóztattak a minap, s remélhetőleg társaik is hamarosan hurokra kerülnek. Ezek a lelkiismeretlen emberek jó pénzért árulták a csalárd módon, erőszakkal lecsapolt vért, ami iránt nagy a kereslet. Megbízható adatok szerint évente félmillió amerikai igényel – helyesebben szólva vásárol – nevetségesen olcsó áron kínált egészségügyi ellátást Tajvan, Szingapúr, de elsősorban India különböző kórházaiban. Az amerikai egészségügyi biztosítások egekbe szökő árait tekintve ezen alig lehet csodálkozni. Azon már annál inkább, hogy viszonylagos jómódban élő emberek – ami az amerikaikról többnyire elmondható – minden skrupulus nélkül, tetejébe még elég felelőtlenül is, élnek ezzel a lehetőséggel. Az orvosi ellátást és általában mindent, ami az egészségügyre vonatkozik, természetesen Indiában is szigorú törvények szabályozzák. Ám ott, ahol az ország világszerte elismert gazdasági fellendülésének dacára még mindig háromszázmillió ember tengődik egy dollárnak megfelelő napi jövedelemből, ott ezen a téren is gonosz farkastörvények uralkodnak.
S mint általában lenni szokott az ilyen farkastörvények esetében, nem csak az áldozati bárány húzza a rövidebbet, hanem az is, aki a bárányt a farkasok elé veti. A fent említett vérszopókról és más, emberi szervekkel üzérkedő társaikról ugyanis nehéz feltételezni, hogy akár egy fikarcnyit is törődnek olyan dolgokkal, mint például a higiénia. Miért is tennék, ha már az orvosi etika legalapvetőbb előírásaira is fittyet hánynak. Aminek aztán gyakori következménye, hogy az olcsó gyógyulás reményében hozzájuk fordulók esetleg AIDS-t, hepatitis C-t, maláriát visznek haza magukkal.
Otthon aztán rájönnek, olcsó húsnak nem csupán a leve híg, még ártalmas is lehet.
Szóljon hozzá!