Válaszút

Jegyzetek – 19.

A Római Birodalom népei még cirkuszt és kenyeret, a huszadik század elejének munkásmozgalmai már munkát és kenyeret követeltek. A mai világban cirkusz mindig és mindenütt található, munka már nem olyan gyakran, azt kitartóan keresnie kell annak, aki dolgozni akar. Az új jelmondat: üzemanyagot és kenyeret, ami követelésnek szépen hangzik és időszerű, csak teljesíthetetlen. Mert a kettő együtt nem megy. Választani kell. Vagy az egyik, vagy a másik.

Több helyen is megkongatták a vészharangot: napról napra drágulnak az élelmiszerek, hamarosan a legalapvetőbb diétára is csak a nagyon gazdagoknak telik. A drágulást nem csak a szállítás költségeinek emelkedése okozza, hanem az is, hogy a termelőknek sokkal jövedelmezőbb, ha mezőgazdasági termékeiket az olajfeldolgozó cégeknek adják el. Ez a gazdaságosnak kihirdetett bioüzemanyag ára. Vagy jóllakunk, vagy kocsikázunk.

A laikus most megjegyezhetné, ez elsősorban a vegetáriánusokat érinti, s nem azokat, akik csirke-, disznó- vagy marhahússal táplálkoznak. A húsáruból egyelőre még nem préselnek olajat, ám ha így megy tovább, zsírt se nagyon. Elvégre a csirkét, a disznót meg a marhát is etetni kell valamivel, s ezek a szegény állatok ugyanúgy éhezésre lesznek kárhoztatva, mint az emberek.

Az egyetlen kínálkozó megoldás: rászokni a húsevő állatok húsára. Ők ugyanis nem törődnek azzal, hova viszi a paraszt a termékeit. A közeli piacra, a sertéshizlaldába vagy a kőolaj hiányában bioüzemanyag előállítására szakosodott olajfinomítóhoz. Eleinte biztos szokatlan lesz, tudtommal az oroszlán vagy a farkas húsa rágós, tehát alapos és hosszantartó pácolásra szorul, ha vasárnap abból akarjuk kisütni a rántott szeletet. Idővel persze ezt is megszokjuk – a kényszer nagy úr –, amellett nyilván lesznek majd fantáziadús szakácsok, akik az elkészítés módjának százfajta változatát fogják kidolgozni.

Aztán, ha már ez a lehetőség is kimerül, mert ki kell merüljön, hiszen például hiénákból jóval kevesebb van, mint disznókból, és ravaszdi rókákból is, mint egetverő marhákból, így aztán azok is feliratkoznak majd a hiánycikk listára.

És akkor?

Egymást fogjuk elfogyasztani. Ez így nagyon rémisztően hangzik, én is tudom, de talán mégsem annyira, ha belegondolunk, hogy a fele utat már régen megtettük. Már most is minden apróságért egymás torkának ugrunk, ember gyilkol embert a világ minden táján, hol csak háztáji, hol pedig nagyüzemi módszerekkel. A mészárszék tehát létezik, most már csak a keletkezett húsáru feldolgozásának módozatait kell kitalálni. Nem tudom, kannibálok írtak-e valaha is szakácskönyvet, ami segítségünkre lehetne, ám ha nem, az sem kiküszöbölhetetlenül nagy baj. Az ember találékony fajta.

Vagy ír egy ilyen szakácskönyvet, vagy másodszor is két lábára áll és megtanul újra gyalogolni.