November serlegéből újbor csurran,
kinn üres tőkék közt matat a szél,
dicsérik az étket, a bort, a gazdát,
csak a metszőollót tartó kéz az, miről
az asztalok körül senki sem regél…
Estére a kupákkal együtt kiürülnek
a gyűrött arcok, jóllakottan vonul,
szédeleg mámorosan a nép, csak
a metszőollót tartó kéz az, miről
az asztalok körül senki sem regélt…
Odébb szerény tanya, meszelt fala
világít, az asztalon szalonna, kenyér,
flancos kupák helyett csak cserépkorsó,
mit időnként szájához emel az
elhallgatott, metszőollót tartó kéz.
(Amikor a bohóc felzokog – Hungarovox Kiadó, 2014)
Hozzászólások