Nem tudom hol játszódnak az álombeli történetek, egy szanatórium ízlésesen berendezett aulájában, vagy egy idősotthon tágas társalgójában; lehetne egyik is, másik is. Tudatom mélyén, már álmomban is előre érzem, hogy különös szürrealista kalandba keveredek.
A két előbb ecsetelt helyszín valamelyikében távoli ismerősömet szeretném meglátogatni, levélben már tudattam is vele érkezésem időpontját. A portás tanácsára a társalgóban fogok várakozni ismerősömre. Ahogy belépek a terembe, kíváncsi tekintetek kereszttüzébe kerülök, nagy csodálkozásomra csupa férfi van körülöttem, szegények öregek, ráncosak, ketten kerekesszékben ülnek, egy középkorú kontyos, fehér köpenyes nő ül a sarokban álló asztalnál, mintha szolgálatot teljesítene, ő ügyel az urakra. Barátságosak az ott élők, felfedezem a lakók között R. Redfordot és Darvas Ivánt, meglett koruk ellenére karakteres arcuk, még jól felismerhető. Ide sem mindennap jut be az ember, próbálom a két nagyszerű, kedves színészem arcát emlékezetembe vésni, mert talán többé nem lesz alkalmam életben látni őket. Miközben ezeket gondolom, a két nagy művész, szinte egyszerre érnek ide mellém; egyik jobbról, másik balról kapja el és puszilja a kézfejem, sőt esengve néznek rám, szinte egyszerre szólalnak meg. D. I. magyarul, R. R. angolul mondja a magáét; elég volt meglátni és megszeretni – ezt állítják és mindketten megkérik a kezem, itt a társalgóban. Csak kapkodom a fejem pont most akarnak feleségül venni, amikor tehetetlenek és öregek, előbb is eszükbe juthatott volna… – olyan hangosan fakadok ki, hogy az ápolónő meghallja a sarokban. Komótosan odasétál hozzám és azt mondja – hogyan kérhették volna feleségül, mikor életükben most látják magát először? Fegyelmezett jó betegek – folytatja – ha mégis választana, én D. I.-t javaslom, mert talpig úriember, vele tud beszélgetni, R.R. egy mukkot sem tud magyarul…
Micsoda véletlen
(Ezen a napon 05.16-án, kedden du. 6 után bekapcsoltam a tv-t, véletlenül nyomtam meg a keresőgombját, a képernyőn R. Redford tűnt fel.
Hozzászólások