Művészetek csarnoka Liptódon
Október utolsó napjaiban egy üresen álló szerelőcsarnokban kiállítást rendezett az Ágas-bogas Mohácsi Kézművesek Hagyományőrző Egyesülete, a Liptódon élő Helmut Gallina, és a mohácsi Szigeti Szabó János festőművész, Pusztai Béla és Szabó László István grafikus. E kiállításnak azért tulajdoníthatunk nagy jelentőséget, mert az alig 250 főt számláló Liptód életében ünnepi eseménynek számított, és remélhetjük, hogy folytatása is lesz.
Liptód négy szelíd domb közé beékelődve, s azok völgyében meghúzódó tipikus zsáktelepülés. Egyetlen kiépített útja van, mely Babarcon át a Mohácsot Péccsel összekötő 57-es számú főúthoz kapcsolódik. A falunak az 1788-ban épült csodálatos szép műemlék jellegű római katolikus temploma mellett jellegzetes tornácos parasztházai vannak, bár ezek állaga többségében rossz, rogyadozó. Mindezeket látva mégis érezzük azt a csendet és nyugalmat, mely a község vonzereje volt az évszázadok során, és még ma is az azoknak, akik ott laknak, vagy visszajőve visszavásárolják szüleik, nagyszüleik házát, s a lehetőségek szerint modernizálva, de a jellegzetességeket óvva felújítják. Ebben a környezetben született meg e kiállítás.
Az Egyesületnek 16 tagja van: fazekasok, bocskoros, fafaragók, busóálarc-faragók, késesek, foltvarró, üveges, mézeskalácsos és gyertyaöntő, selyemfestő. Az Egyesület tagjai a mohácsi térség hagyományait megőrizve s azokhoz hozzáadva egyéniségük sokszínűségét, viszik tovább mindazt, amit a térségben élő emberek évszázadokon át munkájukkal, szép iránti igényükkel megteremtettek.
Helmut Gallináról azért szólunk külön, mert ő ennek a kiállításnak a helyi motorja, és olyan kiállító, aki absztrakt festményeivel, fémmunkáival, terrakottáival új színt hozott e kis település életébe. Fémmunkáinak az az érdekessége, hogy a már kidobásra ítélt zárakat, abroncsokat és egyéb fémtárgyakat összehegesztve hoz létre olyan alkotásokat, melyekben ezek e régi darabok megőrzik eredeti formájukat, de közben új életre kelve hordoznak üzenetet a múltról a mának. Jó volt látni a sokféle ajtó, kapu és pince bejárat zárait, amint szinte benyitásra hívogatnak egy régmúlt világba.
Nagy ünnep volt a kiállítás megnyitása. Ott volt a falu apraja-nagyja.
A szervezők úgy gondolják, hogy állandóan jelen lesznek bemutatkozásukkal a közég életében: cserélgetik a kiállított darabokat, s hívnak új alkotókat, hogy mindazok, akik ott élnek, kirándulásaik során a községben megfordulnak, néhány napra ott megpihennek – hazaiak és külföldiek – bepillanthassanak a környék hagyományait őrzők munkájába, megismerkedhessenek a térségben élő képzőművészek alkotásaival.
Hozzászólások