Teremtés • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Teremtés

 

ott voltam
mikor elkezdődött

 

annyiszor találkoztunk már
árnyas erdőben
lovon jöttél elém
pályaudvaron vártál rám
vagy táncoltál az esőben

 

hogyan lehet
hogy veled
tudok találkozni
bárhol bármikor
de önmagammal sose

 

nézem zöld szemeidet
és várom
hogy ne történjen semmi

 

elkövetem pár hibádat

 

bujkálok magam elől
mert biztos ott vagy valahol
ahol én nem

 

bár ne várnék rád annyit

 

meg akarlak teremteni
elhelyezni az édenkertben
hogy mikor kiűznek onnét
legyen kire emlékeznem

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS