Reggel nyolc óra, kis tárgyaló nagy emberekkel. Elég nagyok ahhoz, hogy dohányozzanak, pedig már évek óta tilos rágyújtani a közintézményekben. Most mégis egyre opálosodik a levegő, a kávé hűl, az asszisztenslány igyekszik nem köhögni, nehogy magára vonja a figyelmet. Öt férfi malmozik a kerek asztal körül, várják a hatodikat. Nélküle nem kezdődhet el az ülés. Nélküle nem kezdődhet, és nem végződhet semmi az országban. Különösen most, hogy egyre feszültebb a viszony a pirézekkel.
Az alelnök próbálta leplezni idegességét. Elméletileg ő volt a második ember az országban, az évtizedek óta rendszeresen újraválasztott államvezető közvetlen helyettese, akinek romló egészségi állapota miatt az utóbbi időben szinte minden formális rendezvényen ő képviselte. Valójában csak egy báb volt az egyházak, a nagytőkések és a lobbisták kezében. De nem emiatt pislantott egyre gyakrabban az üres szék, a belbiztonsági miniszter helye felé. Már évekkel ezelőtt beszervezte a magát Fiastyúknak nevező piréz ügynök, és rettegett a lebukástól.
A külügyminiszter lehunyt szemmel süppedt a székébe. Ő volt a kabinet legidősebb tagja, de természetesen ez sem lett volna mentség arra, ha elalszik várakozás közben. Tudta ezt jól, ezért minden kis neszre figyelt, hogy a kellő pillanatban felpattanhasson a szeme. Óvatosnak kellett lennie, szeretői között akadt néhány igen fiatal fiú is, és ezzel a ténnyel Fiastyúk is tisztában volt. Kezdte úgy érezni, túl öreg ehhez a kockázatos játékhoz.
A védelmi miniszter úgy izzadt, mintha szaunában ülne, pedig a klíma épp a kellő hőfokot biztosította a teremben. Hivatásos katonaként sosem kedvelte ezeket a tanácsüléseket, időpocsékolásnak érezte, felesleges szócséplésnek. Terepen akart lenni, vagy legalább egy terepasztal mellett, ahol pálcával tologathatja a harckocsi- és repülőmodelleket, mint a tábornokok a régi filmeken. Legszívesebben a Bahamákon lett volna a nyaralójában, ami persze papíron nem kapcsolódott hozzá. El sem tudta képzelni, Fiastyúk honnan szerezte meg az információt.
A belügyminiszter igyekezett fontosnak tűnni, mintha lenne beleszólása bármibe is. Dühítette, hogy az országban nem tart tőle senki, ellenben a belbiztonsági minisztertől mindenki fél. Pedig az ő pozíciója minden normális államban előkelőbbnek számított, itt pedig kispadra ültették. Nincs igazság! Semmi baj, Fiastyúk nekiígérte gyűlölt riválisa fejét, ha jól végzi a feladatát.
A nemrég kinevezett pénzügyminiszter idegesen fészkelődött a székén. Úgy érezte, szorul a nyaka körül a hurok, egyre biztosabb volt benne, hogy lebukott, és a belbiztonsági miniszter azért késik, mert ügynökökkel árasztja el az egész épületet. Hát nem ez történt két hónappal ezelőtt is? Elődjéről kiderült, hogy ellenséges ügynök, és kétségbeesett tiltakozása ellenére bíróság elé, majd falhoz állították. Mielőtt beült a bársonyszékbe, Fiastyúk megnyugtatta, senkiben nem fog felmerülni, hogy az áruló pénzügyminiszter utóda is hitszegő lesz. Mégis maradtak kétségei.
A szinte végtelen hatalommal rendelkező belbiztonsági miniszter aznap reggel elégedetten indult el a tanácskozásra. Minden a legnagyobb rendben zajlott, a pirézek holnapután megindítják a támadást, és mostanra a kabinet minden tagja a Fiastyúk által beszervezett kettősügynök. Élő sakkfigurák. Nem is tudnak egymásról, és rajta, illetve Fiastyúkon kívül senki nem rendelkezik ezzel a döntő információval. Megengedett magának egy mosolyt. A tény, hogy ő és Fiastyúk egyazon személy, csak még tovább emelte mesterterve fényét. A jelzésére mind az öt áruló blokkolni fogja a saját területét, a háború pár nap alatt véget ér, szinte áldozatok nélkül. Az országok egyesülnek, ő a mennybe megy.
Rosszkor lép le a járdáról, egy álmos sofőr nem veszi észre. Azonnal meghal. Kilenc tizenkilenckor jut el a hír a kabinet tagjaihoz. Két nappal később kitör a háború, és az öt férfi folyamatosan várja a jelet Fiastyúktól. Addig azonban a legjobb képességeik szerint látják el feladatukat, nehogy gyanút fogjon valaki. A pirézek nem számolnak ellenállással, offenzívájuk összeomlik, nemsokára elveszítik fővárosukat is. Az országok egyesülnek, Fiastyúk a mennybe megy.
Hozzászólások