„Véremet adom bűneitekért,
ha garantáljátok feltámadásomat”
(Falfelirat-Budapest-valahol)
Az angyal után mindig űr marad,
s mint fekete lyuk, befelé ragyog.
Sok magábazuhant dirib-darab,
értelmét vesztett lesz és a vagyok.
A tükör túloldala felszakad:
sötétjében a végtelen dadog,
Ki nem tud képzelődni, nem szabad,
bizony barátom, így leszünk vakok!
Megbontva bennünk a bonthatatlan,
megrontva immár a ronthatatlan,
csillogó penész minden vélt titok.
Kétely és talány feloldódik talán
a végtelennek másik oldalán,
hol eltörpülnek a galaxisok.
(Téli szivárvány antológia 1994.)
Hozzászólások