A sors kegyéből, de leginkább unokabátyám jóvoltából májusban három csodálatos napot tölthettem Bécsben. Mint valami színes, megvalósult álomként ott laktam a Mariahilfer Strasse szomszédságában, egy kellemes, modern szállodában.
Többször vettem részt bécsi autóbuszos társasutazáson, még a „Gorenje korszakban”. Ilyenkor leginkább valamelyik Shopping City-ben kötöttem ki, és csak messziről vágyakoztam a császárváros rengeteg látnivalója után.
Mostani utazásom előtt ismerőseimtől érdeklődtem, hogy a rendelkezésre álló rövid három nap alatt mit kell Bécsben feltétlenül megnéznem? „Ha nem láttad a schönbrunni mesepalotát, akkor semmit sem láttál Bécsből” – volt a sommás és egybehangzó válasz. „Azután vigyél magaddal egy zsák eurót is.” – hangzott el az óvatos jó tanács.
Természetesen több útikönyvet is beszereztem, hogy felkészüljek a nagyszerű élményre.
Hipp-hopp eltelt az idő, és máris ott álltam a sziporkázó, napsugaras tavaszi fényözönben a Schönbrunn palota előtt. És már csak a szürkeállományom távoli dimenziójából hangzott fel az agg császár magabiztos állásfoglalása: „Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam…” Oh, igen. I. Ferencz József, Magyarország apostoli királya, Ausztria császára Schönrunnban született, élt és hajtotta örök álomra fejét.
Szerencsére nekem nem kellett történelmi kérdésekben nyilatkoznom, így azután nyugodtan gyönyörködhettem az elém táruló idilli képben.
A hatalmas parkolóban buszmonstrumok ontották a turisták áradatát. Beljebb, a virágzó vadgesztenyefák árnyékában, idős asszonyságok és urak üldögéltek a padokon, érdekes bécsi pletykákba merülve. Hangos csattogással fiákerek jöttek-mentek, a bakon „echte” bécsi fiákeresek, mögöttük az ülésekbe süppedve jómódú kirándulók. – Bizony a bécsi fiákert nem szegény turisták részére találták ki.
Mielőtt belépnénk a hatalmas gondozott parkba és a „mesekastélyba”, lapozzunk a Schönbrunn történetébe.
A monda szerint e csalitos, erdős területen szívesen vadásztak a mindenkori Habsburg uralkodók. 1612-ben éppen Habsburg Mátyás (1557–1619) volt az „ügyeletes vadász”. A nagy testgyakorlásban igen elfáradt a derék császár, és már csak egy vágya volt, hogy lepihenhessen egy szép árnyas helyen. Ahogy ez lenni szokott, mikor az ember nagyon ráér, eszébe jutott, hogy szomjas is. Egy éppen arra kószáló tündér meghallotta a császár sóhajtozását, és nyomban teljesítette kívánságát. És íme csodák-csodája, a császár fülét egyszer csak csermelycsobogás ütötte meg. Rövid keresés után rábukkant az életadó vízre. Nagyon ivott, és emígyen szólott: „Welch’ schöner Brunn.”, azaz „Be szép kis kút!”
Ezt követően nagy kultusza támadt a helynek. I. Lipót (1640–1705) a birtokot fiának szánta. Merész álmaiban úgy gondolta, hogy egy új Versailles-t fog létrehozni. A kastély nem készült el, mert a pénz elfogyott. 1724-ben VI. Károly császár (1685–1740) lett az új gazda.
Schönbrunn igazi fénykorát Mária Terézia (1717–1780) uralkodása alatt élte meg. A megépült fényes kastély, a Neptun kúttal és a Gloriettel ékesített hatalmas park ámulatba ejtette korának európai uralkodóit. Nem csoda, hogy Schönbrunn hamarosan a bécsi udvari élet központjává vált. A császárnő férje, Lotaringiai Ferenc (1708–1765) egy reprezentatív kert kialakításán fáradozott, amelyhez megépítette a világ első állatkertjét. A 19. században I. Ferenc József (1830–1916) uralkodása alatt változott valamit Schönbrunn. Itt élte helyenként igen szomorú napjait Sissi, a magyarok által is tisztelt Erzsébet királynő.
Azután a Habsburgok is végső búcsút vettek a Schönbrunntól, de emléküket a palota és a szépen gondozott park még sokáig őrizni fogja.
A kastély barokk stílusú, 1441 szobája van, jelenleg ebből 45 látogatható.
Manapság Schönbrunnt a világ minden részéből ide sereglő turistaáradat keresi fel. A belépőjegyek sok-sok euróba kerülnek, de ez nem veszi kedvét a látnivalókra áhítozó sok kíváncsi embernek.
Végezetül intsünk búcsút a gyönyörű Schönbrunnak. Remélem, hogy még lesz alkalmam egy újabb találkozásra.
Hozzászólások