Jézus, te ki a kereszten
nemsokára kínhalált halsz,
mondd, ott túl rád királyság vár,
vagy tán közülünk csak egy vagy?
Bűneidet nem tudhatom,
s azt sem mivel érdemelted,
hogy véresre korbácsoltak
és rád szabták a keresztet.
Csak azt tudom, s bizony mondom,
ki ide jut, az mind meghal,
s te imént azt mondád nékem,
hogy mennybe viszel magaddal?
Mondd, hogy tennéd, hiszen látom,
tested ernyedt a kereszten,
honnan van erőd, ahhoz hogy
megmentsd elkárhozott lelkem?
S mondd csak, érdemes ezt tenned,
hiszen még azt sem tudhatod,
mennyi bűnt követtem én el,
s kapok-e bűnbocsánatot?
Jézus, ha te emberből vagy-
s látom kínszenvedésedet –
kérlek, mentsd meg önmagadat,
s hagyj elkárhozni engemet!
De ha több vagy, Isten fia,
s nálad van az élet vize,
leborulok lábad előtt,
engedd megélnem a hitet!

Aztán csend lett, halotti csend,
csupán a lator suttogta:
„Uram, emlékezzél meg énrólam,
mikor eljössz a te országodban!”

Megosztás

Tweet