Eső a Balatonon
1974-ben szép nyári időben kis kocsinkkal (Steyr Puch 500) mentünk Csetényből a Balatonra fürdeni. Mellettem ült Édesanyám, hátul a feleségem, Emese és két gyermekünk, Réka és Barna.
Eplénynél teljesen váratlanul eleredt az eső. Azt találtam mondani, hogy a mai fürdés elmarad. Erre a két gyerek úgy elkezdett zokogni, hogy meg sem lehetett állítani őket. A két és fél éves fiam sűrű szipogások közepette kibökte:
– Nem baj, ha esik az eső, legalább több víz lesz a Balatonban.
Tipke Józsika
A bábszínházból jöttek haza a gyerekek. Kérdeztem a fiamat:
– No, Barnuska mit láttál a bábszínházban? – mire ő gondolkodás nélkül rávágta:
– A Tipke Józsikát – de máris harapta volna el a nyelvét, hiszen a Józsikát és a Rózsikát már bőven meg tudta különböztetni.
– Micsodát? – kérdeztem, mint aki rosszul hall, erre szegény szenvedve, de megismételte a hibás válaszát.
– Ezt bizony gyakorolni kell.
Bejjegtetés
A sapka és a sál helyett is következetesen tapkát és tált mondott.
Elküldtük gyakorolni.
– Sapka, sál, sapka, sál, erre csörög a dió, arra meg a mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó, és tessék berregtetni.
Elvonult gyakorolni. Hallottuk, hogyan küzdött a hangokkal. Kis idő után jött elő, és óvatosan elkezdte:
– Sapka, sál, sapka sál. De bejjegtetni még nem tudok.
Hozzászólások