Tavaly Günter Grass dedikációjára várva órákat álltak sorban a Nobel-díjas német író kedvelői a Budapest Kongresszusi Központban, ahol az idén még nehezebb volt a könyvfesztivál díszvendégének közelébe férkőzni: Paulo Coelho (ejtsd: koejjo) csak azoknak dedikált, kik előzetesen egy kérdőív kitöltésével bizonyították, jó ismerői a világhírű brazil író munkásságának.
De ki is ez a Coelho? Mit kell, mit illik tudnunk A Nagy Könyv élmezőnyébe is beszavazott szerzőről? Aki a portugál nyelvű kortárs irodalom e kiemelkedő alakjától olvasta A mágus naplója, Az ötödik hegy, Az alkimista, a Veronika meg akar halni, A Piedra folyó partján ültem és sírtam, Az ördög és Prym kisasszony, a Tizenegy perc és A Zahir című műveket, annak jószerivel semmit. Illetve, talán annyit, hogy e sikerkönyvek szerzője a közelmúltban nem először vendégeskedett hazánkban: 1982-ben már járt Magyarországon, de akkor jószerivel még senki sem ismerte, és ő sem ismert senkit. Akkor, a nyolcvanas években Coelho Londonban élt éppen, és még sejtelme sem volt róla, hogy könyvei hamarosan a világ 140 országában, 56 nyelven, több mint 65 millió példányban találnak rajongó olvasókra.
Az 1947-ben Brazíliában, középosztálybeli családban született Coelho irodalmi karrierje kétszer kezdődött. Egyszer – még a Rio de Janeiró-i Szent Ignác jezsuita iskola diákjaként – azzal, hogy megőrült. (Legalábbis a szülei ezt hitték róla, és kétszer is ideggyógyintézetbe záratták, ahol Paulo sokkterápiás kezeléseket kapott.) Másodszor pedig akkor, amikor 39 éves korában zarándokútra kelt Santiago de Compostelába. Ez fordulópontot hozott életében. „Azóta írok, vagyis fizetek az álmaimért” – határozza meg később, visszatekintve.
Első regényeire a nyolcvanas évek végén figyel fel a világsajtó, majd az olvasóközönség, végül pedig a kritika is. Az 1988-ban megjelent Az alkimista Brazíliában minden idők legnagyobb példányszámban eladott könyve lett, és ezzel még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. Később maga a szerző is Guinness-rekorder lett azzal, hogy e regény ötvenhárom (!) nyelven megjelent kiadásait dedikálta a tavalyelőtti frankfurti könyvvásáron.)
Napjainkban már a világ egyik legnépszerűbb írójaként emlegetik. A Nemzetközi PEN Klub angol szervezetének nemrégiben összeállított, 120 könyvcímet felsoroló (The Bigger Read List) ajánlólistáján – amelyen négy, XX. századi magyar regény is szerepel – a brazil lektűrszerző Az alkimista című kisregényével van jelen. Az andalúz pásztorfiú meseelemekkel átszőtt kalandos történetét Voltaire Candide-jához, Saint-Exupéry A kis hercegéhez hasonlítják.
Az ugyancsak nagy nemzetközi sikert aratott Tizenegy perc című regény – Coelho egyetlen erotikus témájú műve – és több más, a hagyományos sztorit hol spirituális-vallási, hol dokumentumszerű-vallomásos, hol látomásos-mágikus elemekkel és rétegekkel ötvöző könyv után az idén A Zahirral gyarapodott az immár magyarul is olvasható Coelho-művek sora. Ebben az „én-regényben” a már gazdag és sikeres író vall hétköznapi csalódásairól, kiábrándultságáról és bizonytalanságairól, azt szándékozván érzékeltetni zavarba ejtő őszinteségével, hogy még egy hozzá hasonló, a világhírrel viaskodó író is gyakorta szembesül az élet árnyékos, kétségekkel teli oldalával.
Paulo Coelho, akit a XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon Budapest Nagydíjjal tüntetett ki a magyar főváros, nemrégiben ezt nyilatkozta: „Körülbelül kétszázmillió olvasóm van, hiszen egy kötetet átlagban hárman olvasnak el”. Másként fogalmazva: az ötvennyolc esztendős Coelho mára Gábriel García Márquez után a világ második legolvasottabb dél-amerikai szerzője.
Hozzászólások