A nagy múltú Zuglói Filharmónia Szent István Szimfonikus Zenekar hangversenyei ebben az évadban – kis túlzással – behálózzák a várost. A helyszínek felölelnek helyi zeneházat, szabadtéri színpadokat, templomot csakúgy, mint a legrangosabb hangversenytermek közül a Vigadót, a MÜPA-t és a Zeneakadémiát.
Az együttes nem szokványos módon jött létre, elődjét, a Szent István Király Szimfonikus Zenekart 1954-ben 16 fővel alapította Záborszky József karmester, zenepedagógus és zeneszerző, az akkori I. István Gimnázium növendékeiből. A zenekar vezető karmestere 1988 óta Záborszky Kálmán, aki édesapja örökségét viszi tovább. Hivatásos zenekarrá 2006-ban váltak, Zuglói Filharmónia néven. Értékteremtő és ifjúságnevelő munkájuk elismeréseként 2000-ben Magyar Örökség-díjat kaptak, 2011 óta pedig folyamatosan elnyerik a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet.
Zugló az egyetlen kerület az országban, amelynek minden nagycsoportos óvódása, általános iskolás és középiskolás diákja – köszönhetően a szimfonikusoknak – legalább évi egy alkalommal magas színvonalú komolyzenei ifjúsági előadáson vehet részt.
2019/2020-ban a zenekar szimfonikus és kamarai felállásban egyaránt játszik, teret adva szakiskolai gyermekkaroknak és a zenész utánpótlásnak is. Meghívott kiváló hangszeresek és énekesek gazdagítják a hangversenyeken szereplő művészek körét.
Kínált zenei palettájuk lenyűgöző, benne mindenki válogathat tetszése szerint, és egészen bizonyosan megtalálja az ízlésének leginkább megfelelő programokat. Koncertjegyeket és bérleteket egyaránt válthat a zenekedvelő közönség.
Eddigi előadásaik közül a Gaudeamus bérlet keretében három nagyszerű zeneművet, J. S. Bach E-dúr hegedűversenyét, Dvorák E-dúr szerenádját, és Piazzolla Négy évszak Buenos Airesben című kompozícióját hallgattam meg a Zeneakadémián. A műveket kamarazenekarral szólaltatták meg, melynek koncertmestere és hegedűszólistája Dóczi Áron volt. Nem elhanyagolva, de feltételezve az ismertségüket, a két első műre nem térnék ki, inkább a harmadikat mutatnám be. A Négy évszak korábban Vivaldi szerzeményeként keletkezett, amelynek példáján Piazzolla a Buenos Aires-i változatot megkomponálta az 1960-as években, és ezzel a tangót a táncparkettről egyben átemelte a hangversenytermekbe. Néhány Vivaldi futam az argentin szerző alkotásában, részint egyértelmű utalás az ihletre, másrészt tisztelgés a barokk mester nagysága előtt. A kompozíció magában hordja a fergeteges sikert, amelyhez persze virtuóz hangszeres művészek játéka is szükséges. Mindez együtt volt ezen az estén, és a zenészek tomboló ünneplése nem is maradt el. Elegáns gesztusként és stílszerűen, Dóczi Áron ráadásként a Vivaldi-féle négy évszakból játszott el egy részletet.
Mind a három mű megszólaltatása maradandó élményt nyújtott a közönségnek. Minthogy az évadnak még a felénél sem tartunk, van miben válogatnia a hangversenyszerető publikumnak egészen július elejéig. Saját élményem nyomán, erre biztatom is e cikk olvasóit, ajánlom figyelmükbe a Zuglói filharmonikusok előadásait. Ha pedig még nem hallották volna őket, itt az ideje a megismerkedésnek.
Hozzászólások