Megérkeztünk a gazdasági csúcsra, csak nem akarjuk észrevenni? Ezt az izgalmas kérdést tesz fel indításként „A megérkezés gazdaságtana” c. nagy sikerű könyv, amelynek alapfelvetése, hogy az emberiségnek mostanra már gyakorlatilag megadatott minden, amire szüksége van. Beköszöntött az a világ, amelynek eljöveteléért a korábbi generációk olyan keményen dolgoztak, amikor is a megélhetés már nem „az emberiség örök problémája”. Csakhogy ezen adományok megosztása és megbecsülése terén egyelőre borzasztóan gyengén teljesítünk! Ideje lenne felismerniük a világ vezető nagyhatalmainak, hogy ennél nincs tovább, fent vagyunk azon a bizonyos csúcson – sürgeti a Katherine Trebeck – Jeremy Williams szerzőpáros immár magyar nyelven is elérhető könyve, amely aligha hiányozhat a jövő fejlődési lehetőségeit kutató közgazdászok, politikusok és felelős vállalatvezetők könyvespolcairól.
Az elmúlt évszázad folyamán gazdasági és társadalmi téren példátlan fejlődés ment végbe a világban. Sokan sok helyen gazdagabbak és képzettebbek, mint valaha, ráadásul hosszabb életre is számíthatnak egy tisztességesebb és toleránsabb környezetben. A fejlődés ezen eredményeit ugyanakkor mára veszélybe sodorta az éghajlatváltozás, az egyenlőtlenség, a szélsőséges politika és a környezet pusztulása. Ezért a társadalmak előtt nagy feladat áll: fel kell hagyni a „több” végeláthatatlan üldözésével, inkább a minőségre, a gazdasági javak és az anyagi erőforrások méltányosabb elosztására kell koncentrálni.
„Megérkezés és otthonteremtés”. Két harmonikus fogalom, amely a könyv két kulcskifejezése is egyben. A szerzők szerint a megérkezést úgy kell értelmeznünk, hogy a fejlett nyugati társadalmak többsége elérkezett egy olyan állapotba, ahol a jó élet alapját jelentő anyagi javak döntően rendelkezésre állnak. A gazdasági növekedés vég nélküli hajszolása további terheket ró a környezetre, súlyosbítja a klímaváltozást és erodálja a társadalom szövetét. Ennek felismerése vezethet el az otthonteremtéshez, mint lehetőséghez, hogy a világ valamennyi lakója minőségi életet tudjon élni, ne legyen egyenlőtlenség és ne pusztítsuk tovább a bolygónkat.
A szerzők szerint azonban jelenleg még az általános közgondolkodásban és a hozzáállásban is nagy baj van. A növekedés vágya ugyanis a gazdaságilag fejlett országokban olyan függőséget alakított ki, amely a jól ismert „Stockholm-szindrómához” hasonló, amikor is fogvatartott a fogva tartója felé erős kötődéssel járó pozitív érzelmeket kezd táplálni. A mostani gazdasági modellek is ennek a függőségnek az áldozatai, hiszen a növekedés a legfontosabb, talán az egyetlen céljuk és belső mozgatórugójuk.
A könyv végső konklúziója szerint a mai iparosodott világban nem a versenyképesség további növelésére, valamint a hatékonyság és a termelés fokozására kellene koncentrálnunk, hanem inkább hátra kellene lépnünk egyet, visszavenni a tempóból és átértelmezni, hogy mit is jelent a fejlődés abban az esetben, ha nem a többet és a nagyobbat akarást értjük ezen fogalom alatt.
Katherine Trebeck az University of Strathclyde vezető vendégkutatója, University of the West of Scotland tiszteletbeli professzora. PhD fokozatát politikatudományból, tapasztalatait többek között az Oxfam kutatójaként szerezte. Ausztrál származású, de jelenleg a skóciai Glasgowban él.
Jeremy Williams író, aktivista és díjnyertes blogger. Jelenleg Lutonban él. Madagaszkáron és Kenyában nőtt fel. Újságírást nemzetközi kapcsolatokat és kulturális tanulmányokat tanult, amelyeket szabadúszó projektjeiben integrál. Olyan szervezetekkel dolgozott együtt, mint az Oxfam RSPB, Tearfund és a WWF. Az Eathbound Report című blogját a Vuelio és a UK Blog Awards az Egyesült Királyság legjobb zöld témájú blogjaként ismerte el.
Hozzászólások