Kamarás Klára | Nőnapi kívánságom

Szépirodalom - vers

Nőnapi kívánságom

 

Sok éve együtt, sok-sok Nőnap…
és mindig sok… sok, üde hóvirág.
Hajnalban szedted sárban, hóban.
Köszönöm, de ne menj ma!
Megfáznál… Nőnap?
Nekünk tán’ ez lesz az utolsó…

Gyere, inkább játsszunk el egy régi mesét!
Egy napra én leszek most a királylány.
Légy hűséges lovagom, ki a hétfejű sárkánnyal
kész megküzdeni értem!
Látod már? Téged bámul az udvari nép.

Azt mondod, három kutya csak,
s ablakban a satnya virágok?

Ej, hiszen ők a statiszták,
elhiszik mind a mesém.

Nézz a szemembe
Mindjárt látni fogod, amit én.

Most sem veszed észre a páncélt magadon,
s azt, hogy én vagyok itt a királylány?
Úgy látod, ősz a hajam?
Volt szőke, volt vörös is! Akkor se figyeltél.

Nem számít a múlt, a sok év, sem a tegnap.
Most e napon legalább játsszunk, és újra mesélj!
Fehér ló nem kell, róla lemondok.
Úgysem tudsz lovagolni ma már!

2020.

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Nőnapi kívánságom”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés