Jó ha látlak, ha közel vagy
mint mészkő-szurdok a jeges vízzel,
fagyos hártyákkal.
Csermelyek zúgnak, nem figyelnek
emberi fülre, hangra.
Találkoznak újra csókolózó vízzel
kopott kövek között.
Régtől duzzadt ajkak
most megint csókolóznak.
Régen, el sem felejtett
nem ismert érzések csöndben találkoznak.
Lelkeket adnak, vesznek,
szépen, szelíden, csak csöndben.
Igazi, középkori csókokat idézve.
Rideg, csillagos, januári éjszakák,
bizonytalan csodálkozások,
meleg ajkak találkozása.
Kedvencek irigykednek hétköznap.
Hideg január van,
hideg szobában.
Csöngethetnél,
hívhatnál, csókolhatnál,
hívhatnál,
jöhetnél.
Senkinek nem beszélek rólunk
mert mi nem is vagyunk,
mi nem itt vagyunk,
én nem vagyok,
de álmodom.

Megosztás

Tweet