Látványa újra megigézett.
Úgy érzed, most már
minden jóslat beteljesül.
Lábadhoz patak menekül,
szitát kötsz, mint egy rovar –
szárnyad néha kővé csendül.
Gyökeret ver egy tölgy is,
ütések nyomán múlik az álom:
borostyános béke nő a házon.
Megérintenéd, mikor virrad –
az első sugár csak tiéd lenne.
Vesédbe lát, ki méri hitedet.
A szél feltámad mint a Krisztus
teste. Behálóz a csalfa gravitáció –
a vér alá, a borostyán felfelé fut.
Mi fényben áll, az haza is jut.
Szóljon hozzá!