Hadifelszerelésünk
A felszerelés egy részét mi magunk állítottuk elő, más részét készen kaptuk, vagy szereztük. (A szereztük esetünkben a loptuk finomított kifejezése volt.) Igazi, de használhatatlan, földből kiásott fegyverek: revolver, forgópisztoly, ívtáras német géppisztoly; mi magunknak faragott kardok, davajgitárok, fapuskák, amik hanghatását az oldalára erősített egérfogóval értük el, töménytelen kitüntetés: marékszámra kaptuk a ruszkiktól, akik rendszeresen jöttek a faluba krumpliért; német, magyar és ruszki rohamsisakok, szóval, ahogy mondani szokták, nekünk is volt minden, mint a búcsúban.
A rohamsisakok beszerzése érdekes koreográfia szerint alakult. Békeidőben a szétszórt sisakokat félig beásták a földbe, és az emberek az aprójószág itatására használták. A házak gazdasági udvarát óvatosan, a kertek felől közelítettük meg. Hogy az állatok csöndben maradjanak, morzsolt kukoricát szórtunk a földre. (Lekenyerezés helyett lekukoricáztuk a libákat, kacsákat és a tyúkokat.) Aztán már vittük is a portékát. (Csak megemlítem, hogy az 1980-as években betáplálták egy számítógépbe a kívánt paramétereket, aztán megnyomták az Enter gombot, hogy ugyan rajzolná már le a gép az ideális rohamsisakot. Ki mit gondol, mi gyütt ki? A gép kiadta a második világháborús német rohamsisak rajzát. Hát nem érdekes?)
A fapuskák egérfogós továbbfejlesztését leginkább Varga Lajos barátom szívta meg. Amíg a célra figyelt erősen, addig a puskát tartó ujjai szép lassan rácsúsztak az egérfogó kényes területére, és amikor a másik kezével eleresztette a rugós csapószerkezetet, az hirtelen rávágódott eltévedt ujjaira. Az arcán pillanatok alatt torz mimika jelent meg, amihez néhány keresetlen szóval cifrázta a spanyol udvari etikett tánclépéseit.
Amikor krumpliért jöttek a ruszkik, minden tiszt messziről bűzlött a kölnitől. Amíg a kiskatonák pakolták a teherautót, addig mi néhányan produkáltunk valamit a tiszteknek, majd kitüntetéseket és mahorkát kaptunk tőlük. Becsületükre legyen mondva, ezzel a két portékával bőségesen elláttak bennünket. Egy következő alkalommal büszkén mutattuk nekik a kitüntetésiektől roskadozó egyenzakónkat. (Ők is nagyokat nevettek rajtunk.) A mahorka igen erős, különleges cigaretta volt. Kifejezetten szibériai viszonyokra gyártották. A dohánnyal tömött rész után vagy 15 centis üres papírcső következett, hogy a zord időjárási viszonyok között ne kelljen levenni a kesztyűt, és a parázs se égesse ki azt.
Hozzászólások