Mikor lassulnak a szelek,
lágyabb a nappal.
Élesebb a halványkék.
Madártollakkal tűzdelt
párna most az ég.
Lebeg a tótükör és pihen.
Lágy ívű válladon ébredt
ma a hajnal. A mozduló érintés,
mint kockás kígyó terült
köztünk lassan szét –
nehéz sálóriás a fehér nyakon.
Szorosan ölelkezünk.
Emberarcunkon az időtlenség –
de a kilátás már felhőtlen.
Virágokban álmodik az Isten.
Szóljon hozzá!