Új lakó költözik a szomszéd házba.
A régi majdnem egy hétig pakolt
kocsijuk hátsó csomagtartójába;
fordultak, vitték, ami hátra volt,
életük ép és törött darabja
kitakargatva, betakargatva
– akár egy filmbéli dráma
előre megírt jelenetekkel –
azt, ami megvolt még, nem veszett el
az évek során, csupán megkopott.

Vitték a hangulat pillanatképeit,
a falra fröccsent kávéfolt-firka
kiagyalt rémisztő történeteit.

(… egy mintha fej, vagy inkább lovag
hölgyének vinne tán csontvirágokat?…
és titokban vártak is az alkalomra.)

Tébláboltak aztán az üres lakásban,
csavargatták a csöpögő csapot,
holnaptól ez már az új lakó gondja,
gondosan bezártak ajtót, ablakot…
– Olyan érzésük volt, mint aki temet
rokonuk lenne a kedves halott. –
Múlt és jelen közt kitelt az átmenet.

2019. július 30.

Megosztás

Tweet