Kamarás Klára | Titokban

Szépirodalom - vers

Titokban

 

Kinyílt a könyv. Nézd, kék az oldal!
Térképeken ilyen a tenger.
A papíron sehol nincs ember.
Ha bárki él, ki tudja, hol van…

Itt egy ütött-kopott hajócska!
Morajló hullámoknak hátán,
vibráló délkörök fölött tán’
át tud repülni, bármily ócska.

Betűk talán e szikla szirtek?
Hol vagytok társak, emberévek?
Kiáltsak? Nem visz rá a lélek,
mert a sirályok elrepülnek…

Lőjek fel egy piros rakétát?
A jelzésemre lesz-e válasz?
Kitépett lapok! Semmi támasz…
Az ember álmában mit él át!

Hol az a könyv, s a hajóm hol van?
A tengerjárást, lám, megúsztam…
Takaróm már magamra húztam.
Maradhat-e mindez titokban?

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Titokban”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés