tegnap láttam, megnéztem ma is
a rügyet, ahogy a fények színezik,
langyos esőben ékszerként ragyog,
percekig azt hittem földi csillagok
jöttek tömegben tavaszt köszönteni,
frissen csiszolt drágakövekkel teli
zsákjaik a csillogást mind ideszórták,
jöttek szellők is, messzebb sodorták,
s már fűszálak tükrözték vissza az eget,
kíváncsi lettem, – ahogy ereszkedett
a rügyről, araszolt egyre lejjebb –
tenyérbe gyűjtöttem be az esőcseppet
s visszaraktam rá a selyemtaft ruhát
játékos kedvvel, talán egy percen át
az esőfüggöny szálkás rojtjai között;
jó volt ez a gyermeklélekbe költözött
rácsodálkozás, messze a könyörtelen
valóságpoklokon dúló gond és félelem
világától, esőben, rügyfakadásban
kiállni a fák alá gondtalan bátran;
nem tudom látta-e, s ki vehette észre
visszaszökött a napfény is az égre
március viháncolt, tombolt idelenn.
- március 14.
Hozzászólások