Mért vársz tőlem szép szavakat,
cizellált s újdonatúj fordulatot?
Versemhez nincs csodamúzsa!
Ő csak vájt fülűeknek búg
lila felhőkből ködös alkonyi szót.
Megmaradt bennem a régmúlt.
Naiv szavaim százszor, ezerszer
szerepeltek már, s garmada versnek
voltak ékkövei.
Semmi sem új itt. Én magam is
régi igéken nőttem fel, s töpörödtem
újra gyerekké.
Másra se vágyom, mint a katedrán:
Mindenki értse meg szavamat,
mindenki azt, s csakis azt,
amiről szólni akartam.
Hozzászólások