A lélek felismeri a lelket,
ilyenkor nem számít,
milyen a test, a termet,
életkor, és más, a való
életben fontos paraméterek.
A lélek rezonál a másik
ember lelkére, akivel szinte
minden nap beszélget.
Élete valóságos falai, és
saját magánya börtönébe
bezárva telik az élet, melybe
a szabadság illúzióját hozzák
ezek a beszélgetések.
Néhány nap múltán már
észleli magán a jól ismert
megvonási tüneteket, olyankor
jobb híján önmagával beszélget.
Hozzászólások