Én láttam, láttam ahogy földhöz vágtad,
Hallotam sírását, mikor megcsonkítottad,
Én láttam a szomorúságot a szívében,
De láttam hogy nem forralt bosszút a szemében
akkor sem
Láttam étlen, szomjan udvarodba,
Láncra verve, nyáron hőségben, esőben ázva,
Rá se néztél, elmentél mellette,
S nap nap után se fogyott a türelme
Láttam, mikor messzire vitted hazulról,
Örült, te kicsaltad a kocsiból,
Majd beültél otthagytad magára,
És láttam ahogyan utánad rohant
A hűség hívó szavára
Láttam ahogy ketrecbe zártad,
Saját ürülékében feküdt mozdulatlan,
Ellett hogy te elvedd, s te az újabbakat vártad
Fialt míg bele nem pusztult az ártatlan
Láttam mikor szenvedett, nevettél,
Míg ő fuldoklott, te levegőt vettél,
Láttam mikor a falatból beleállt egy aljas szeg
És láttam, bizony láttam,
Hogy akkor sem harapott téged meg
Láttam, hallottam mocskolódtál,
De az, hogy ő „állat”, veled szemben dicséret,
Láttam az ütést is, és ő még mindíg hozzád menne,
De benne most már nincs élet
Hozzászólások