Magyar Miklós | Don Quijote a képzőművészet tükrében – 4.

Kultúra, művészet

Don Quijote a képzőművészet tükrében – 4.

 

Don Quijote ábrázolása „paranoiás-kritikai módszerrel – Salvador Dali (1904–1989)

 

Salvador Dali

Salvador Dali 1904. május 11-én született a spanyolországi Figuerasban. Édesapja jogász, akinek tekintélyes könyvtárát a gyermek Dali lázasan bújja. Olvasásszomjánál csak a rajz iránti vonzalma nagyobb. Ügyesen rajzol, ami azonnal feltűnik környezetének. Miután egy baráti családnál megismerkedik az impresszionisták festményeivel, beiratkozik Figueras Művészeti Akadémiájára. Ekkor még csak tizenkét éves. 1919-ben mutatkozik be először festményeivel a város színházában. 1920-ban folytatja művészeti tanulmányait a madridi San Fernando Szépművészeti Akadémián. Baráti kapcsolatot alakít ki a neves filmrendezővel, Luis Buñuellel és az író Frederico Garcia Lorcaval. Első önálló kiállítására 1925-ben kerül sor. Stílusának kialakításában meghatározó szerepet játszik 1938-as londoni találkozása a híres osztrák pszichológussal, Sigmund Freuddal. Nagy hatással van rá Freud elmélete a tudat nélkül festett képek erotikus jelentéséről. Párizsban megismeri Picassot és csatlakozik a szürrealisták csoportjához.

Dali 1929 és 1937 között festett szürrealista képei szereztek világhírt a festőnek. Ebben nagy szerepe volt múzsájának, Galának. Dali 1929-ben ismerte meg Paul Éluard feleségét, az orosz származású Elena Diakonovát, aki tíz évvel volt nála idősebb. A festő rögtön beleszeretett és élete végéig rajongott az általa Galának nevezett asszonyért. Számos festményén megörökítette.

1940-től 1955-ig az Egyesült Államokban él. Spanyolországba történő visszatérése után sikerei csúcsára ér. Munkásságát több mint ezerötszáz festmény, számos szobor, könyvillusztráció, litográfia fémjelzi.

Ha az utca emberét megkérdeznék, legalább két festményét említeni tudná. Az egyik Az elfolyó idő. A festmény ötlete vacsora közben, az olvadó és lágyan elterülő sajt látványa alapján született meg Dali fejében.

Az elfolyó idő

 

A másik a spanyol polgárháború idején született Az égő zsiráf. A lángoló zsiráf és az arctalan emberek a festő zaklatott lelkiállapotának tükrei.

Az égő zsiráf

 

 

Don Quijote, ahogyan Dali látta

 

Salvador Dali Don Quijotéja egyetlen más alkotó ábrázolásához sem hasonlítható. Többféle értelmezést lehetővé tévő Don Quijote-illusztrációihoz Dali négy változatot is készített. Élete végéig vonzódott Cervantes hőséhez. Talán azért, mert Cervantes zsenialitása és Don Quijote őrültsége találkozott Dali zsenialitásával és őrültségével. Ezt a festő maga is megerősítette. Egy interjújában kifejtette: „találkozásunk végzetszerű volt. Don Quijotét ugyanaz az őrültség tartotta fogságában, mint engem, egy szisztematikus delírium, a pontosság igénye, ami csak a paranoiás-kritikai módszerrel magyarázható.” Ezt a módszert Dali a Látható asszony című írásában fogalmazza meg: „Minden törekvésem abban áll, hogy megvalósítsam a pontosságnak legdühödtebb uralmát, a konkrét irracionalizmus képeit.”

Dali zseniális őrültségének jeleit turisták ezrei tapasztalhatják, akik ellátogatnak a spanyolországi Figuerasba és megnézik a Dali Múzeumot. A múzeum eredetileg Figueras színháza volt. Az 1849 és 1950 között felépített színház a spanyol polgárháború idején csaknem teljesen romba dőlt. Az 1960-as években Dali múzeummá alakíttatta át a festői helyen álló romos épületet.

A Dali Múzeum a kikötő felől

 

A múzeumban találhatók Dali korai időszakától kezdődően egészen a halála előtti utolsó pillanatokban alkotott szürrealista festményei, szobrai és tárgyai. Legalább ezerötszáz alkotás; festmények, rajzok, szobrok, fotók és egyéb, szürrealista tárgyak sorakoznak a termekben. Az épület tetején túlméretezett tojások. A tojás Dali egyik szimbolikus tárgya.

A Dali Múzeum a tojásokkal

 

Az épület minden részletében Dali szellemét tükrözi. A múzeumban látható a művész sírhelye is.

Dali sírhelye

 

 

 Don Quijote 3 D-ben

 

Dali szobrai, legyenek azok kisméretű mélydomborművek vagy monumentális köztéri szobrok, semmiben sem hasonlatosak a megszokott, realista Don Quijote-ábrázoláshoz.

Az ülő Don Quijote. Marbellában látható

Dali egyik legkorábbi Don Quijote-illusztrációja 1946-ból datálódik. A festő Don Quijote szürrealista vízióját vetíti ki. A lovag fejében látható egy birka, ami a regény azon jelenetében olvasható, amelyben a kóbor lovag megtámad egy birkanyájat, ellenséges hadnak vélve azt. A kép alján a valóságos birkák láthatók a birkapásztorral, valamint a kóbor lovag megérkezése egy fogadóba. Don Quijote szeme előtt jelennek meg képzeletének szülöttei, harca az ellenséggel.

Könyvillusztráció

 

 

Lövedékizmus

 

Dali a világirodalom legszebb alkotásait illusztrálta a mitológiától kezdve a modernekig. Montaigne, Dante, Rabelais, Lewis Carroll, Lautréamont, Goethe, Malraux és mások munkáit. Saját írásainak egy részéhez is készített litográfiákat, így a Látható asszony című írásához.

1956-ban Jean Foret kiadó felkérte Dalit, készítsen litográfiákat a Don Quijoté-hoz. Dali ekkor tizenkét illusztrációt alkotott Cervantes regényéhez. Egy régi puskából litográfiai kőre színes festéket tartalmazó golyókat lőtt, innen a „boulétisme” (lövedékizmus) kifejezés. A festékbe csigákat, tengeri sünöket is belemártott, amik aztán nyomot hagytak a kövön. Ezzel megújította a litográfia technikáját. Őrültséggel párosuló zsenialitása nyomán jöttek létre meglepő alkotásai.

Egyik legismertebb kép ezek közül a Don Quijote felrobbanó fejjel.

Don Quijote felrobbanó fejjel

 

Vagy a Dulcinea-sorozatból a következő kép:

Don Quijote és Dulcinea

 

Az 1957-ből származó illusztráció az Atomkor címet viseli. A „lövedékizmus” technikájával felrobbantott tintapatronból szétfröccsenő festék és az atomfelhő képezik a lándzsáját és pajzsát magasba emelő Don Quijote hátterét.

                    Atomkor

 

A Poire Don Quijote (Körte-Don Quijote) című litográfián a szerelmes lovag egy körtét döf át lándzsájával, miközben Dulcinea, álmai hölgye, egy virág képében térdel előtte. Dali humorát nem csupán a kép, de annak címe is igazolja. Ugyanis a francia zsargonban a „Quelle poire” azt jelenti, „Micsoda fajankó”. Ennek a „fajankóságnak” számtalan példáját olvashatjuk a regényben. A Dali-illusztráció a búsképű lovagnak Dulcinea iránti rajongását fejezi ki. Rendkívül mulatságos, ahogyan Cervantes szembesíti a lovagot a ténnyel, hogy az általa elképzelt ideális hölgy valójában egy egyszerű parasztlány. Don Quijote, aki soha sem látta Dulcineát, levelet küld „a szépség királynőjének” Sancho Panzával. Amikor az megjön küldetéséből, a lovag kifaggatja, hogy bizonyára „ezer báj ékesíti” a hölgyet, és hogy hű fegyverhordozója érzett-e „valami bűvös illatot, balzsamos jó szagot”. Sancho, aki találkozott a lánnyal, ezt válaszolja: „Annyit mondhatok, hogy olyan hónaljizzadás félét csakugyan éreztem.

Körte-Don Quijote

 

Dali alábbi illusztrációja Don Quijotét szenvedő Krisztusként ábrázolja. A kép baloldalán a búsképű lovag fejében egy megtépázott szélmalom és a keresztre feszített Jézus látható. Jobbra ugyancsak egy szélmalom és előtte a legyőzött lovag. Felül Don Quijote Rocinantén megtámadja a szélmalmot. Mindez annak a festőnek stílusában, aki egyszer ezt mondta magáról: „A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.”

Don Quijote és a szélmalmok

 

Dali Aranykor című illusztrációja Don Quijotét átszellemült arccal ábrázolja. A képen Cervantes regényének több szereplője és az elmaradhatatlan szélmalom is látható. A mű címe azonos Luis Buñuel és Dali közösen készített szürrealista filmjének címével. A film polgárpukkasztó jellege miatt nagy botrányt keltett.

Aranykor

 

Salvador Dali Don Quijote-illusztrációit a regény számos országának kiadói felhasználták, így világszerte ismertek.

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Don Quijote a képzőművészet tükrében – 4.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés